Amikor Jézus a Jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép
közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta." Mások meg azt
mondták: „Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát
Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?" Erre szakadás támadt a
nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet
emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a
főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem
hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!"
Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez." Ekkor az
egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste
Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül,
hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat)
cselekedett." A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!"
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53
Elmélkedés:
A tegnapi evangélium mondanivalójának folytatásaként a mai részletben
ismét Jézus személye áll a kérdések középpontjában. Egyesek Prófétának,
mások Messiásnak tartják őt, nincs tehát egységes vélemény, vélekedés
róla. A vallási vezetők, a főtanács tagjai szintén bizonytalanok.
Feltehetően tisztázni akarják, hogy ki Jézus, ezért elküldik érte
szolgáikat, hogy a főtanács elé vezessék, és ott válaszoljon a személyével
kapcsolatos kérdésekre. Mivel a szolgák nem akarnak erőszakot alkalmazni,
ezért inkább nem viszik Jézust a főtanács elé, amelynek tagjai így
távollétében kezdenek el vitatkozni, s köztük ugyanúgy szakadás támad,
mint a nép körében.
Napjaink embere esetében a hitetlenség, a lelki üresség és a vallási
közömbösség hátterében az húzódik meg, hogy egyrészt nem Isten áll a
középpontban, másrészt sokan fel sem teszik azt a kérdést, hogy ki Jézus.
A megoldást, a kiutat, a lelki megújulást keresvén az Egyház számára
világos a feladat: minden ember lássa be, hogy köze van Istenhez! Nem
élhetünk úgy, mintha nem létezne Isten! Nem élhetünk úgy, hogy semmibe
vesszük parancsait, iránymutatásait! Isten nélkül elveszítjük
emberségünket, emberi méltóságunkat. Elveszítjük az életet és esélyünk sem
volna az örökkévalóságra.
A nagyböjt annak az ideje, hogy rátaláljak Istenre az élet és a szeretet
forrására.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban
nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a
Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj
le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden
rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat,
hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény
forrását.
Szent II. János Pál pápa
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-21
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150321.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése