Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42
Elmélkedés:
Az előző napok gondolatait folytatva Jézus világosan kijelenti, hogy
cselekedeteit az Atya nevében teszi. Csodáira és csodás gyógyításaira kell
itt elsősorban gondolnunk. E cselekedetek korábban sokak érdeklődését
felkeltették, és többször megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen erővel,
milyen hatalommal képes ilyen dolgokat véghezvinni. Egy alkalommal az a
vád fogalmazódott meg ellenfeleiben, hogy a gonosz lelkek fejedelmével
szövetkezve képes a csodákra, például az ördögök kiűzésére a
megszállottakból. Jézus akkor is kijelentette, hogy az Atya cselekszik
általa, s rendkívüli tetteiben az Isten országa jeleit kell észrevenni. A
zsidók elismerték ugyan jócselekedeteit, de nem ismerték el azt, hogy
Jézus az Atya Fia, s az Atya cselekszik általa.
Korunkban sok ember kerül lelki válságba az önismeret hiánya és
életcéljának elvesztése miatt. Ha szívünk mélyéig meg akarjuk ismerni
önmagunkat és meg akarjuk találni élethivatásunkat, akkor Krisztushoz kell
mérnünk magunkat! E megismerési folyamatban benne van minden emberi erőnk
és gyengeségünk, hitünk és kételkedésünk, bizalmunk és aggodalmunk,
életszentségre való törekvésünk és bűnösségünk. Krisztusba kell öltöznünk,
mert így válunk a megtestesülés és a megváltás részesévé. Ez egy benső,
lelki folyamat, ez az Istenben való újjászületés.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz
helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az
ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem,
hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim
és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak
hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések
idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed
után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-27
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150327.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése