2014. október 4., szombat

[Evangelium] 2014-10-04

2014. október 4. – Szombat

Az Úr szavára Jób így válaszolt:
„Most már tudom, hogy mindent megtehetsz, Uram, és hogy egyetlen
gondolatunk sincs rejtve teelőtted. Igazad van: »Ki az az oktalan, aki
gondviselésedet értelmetlennek mondja?« Valóban balgán szóltam én
olyanról, ami meghaladja bölcsességemet. Eddig csak szóbeszédből hallottam
rólad, Uram, de most saját szememmel látom, hogy ki vagy. Korholom tehát
önmagamat, és bánom bűneimet, porban és hamuban!"
Jób életének következő szakaszát az Úr még jobban megáldotta, mint a
korábbit. Lett neki hatezer tevéje, tizennégyezer juha,
és ezer iga ökre, ezer szamara. Született hét fia, és három lánya is:
Jemima, Kasszia, Kerenhappuk. Az egész földön nem volt  három olyan szép
leány, mint Jób leányai. Jób örökrészt is adott nekik fiútestvéreik
között. Száznegyven évig élt még Jób ezek után. Meglátta nemcsak
gyermekeit, hanem negyedízig való unokáit is. Majd meghalt öregen, évekkel
gazdagon megáldva.
Jób 42,1-3.5-6.12-16

Zsoltár: Válasz: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé. 135a.
vers.
Előénekes: Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem * mert én
hiszek parancsolataidban.
Igen jó nekem, hogy megaláztak engem, * hogy bizonyságaidat megtanuljam.
Hívek: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
E: Jogosan ítélsz, Uram, ezt jól tudom, * igazad volt, hogy megaláztál.
Rendeléseid léteznek ma is, végzéseid szerint, * mert neked szolgál a
mindenség.
H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
E: Parányi szolgád vagyok csupán, * adj értelmet, hogy tudjam végzéseidet.
Ragyogva világít szavad fénye, * értelmessé teszi a kicsinyeket.
H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
Zsolt 118,66.71.75.91.125.130

Evangélium:
A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a
gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: „Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben."
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
„Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más
nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután tanítványaihoz
fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,17-24

Elmélkedés:

Az evangélium szerint a tanítványok Jézus nevében számtalan csodát tudtak
tenni küldetésük során. Missziós útjukról visszatérve elismerik, hogy nem
saját erejüknek vagy különleges képességüknek köszönhető az eredmény,
hanem annak, hogy Jézus nevében cselekedtek. Megértették, hogy amikor az
Úr elküldte őket, akkor nem azt kérte tőlük, hogy önmagukról beszéljenek,
hanem mindarról, amit Mesterüktől tanultak, mellette átéltek.
Keresztényként és Krisztus tanítványaiként nekünk is így kell élnünk, ez a
tanúságtétel lényege. Hiszen nem a mi személyünk fontos, hanem Jézusé.
Neki kell állandóan növekedni bennünk, hogy az ő nevében hirdessük a
szeretet lehetőségét és felemelő erejét a reményvesztett embereknek. Új
életmódot tanulunk, Jézus életmódját. Új nevet kapunk, de ne csupán a
nevünk legyen krisztusi, hanem egész életünk és minden cselekedetünk!
Érdemes odafigyelnünk az örömre a mai részlet kapcsán. A szakasz azzal
kezdődik, hogy a tanítványok „nagy örömmel tértek vissza" (Lk 10,17).
Beszámolójukból, szavaikból szintén öröm, lelkesedés sugárzik: olyan
dolgokat tettek, amit elképzelni sem tudtak korábban. Később Jézus ezt
mondja nekik: „annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben" (Lk
10,20).
Eltölt-e engem a Krisztushoz tartozás öröme? Örömmel engedelmeskedem-e
neki? Öröm tölti-e el szívemet, amikor arra gondolok, hogy Isten gyermeke
vagyok?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket,
szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a
pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk
el soha többé. Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján. Tiéd legyen
kialvó életünk utolsó csókja. És ajkunk utolsó lehelete a te édes neved
legyen, ó Rózsafüzér Királynője, ó drága Anyánk, ó bűnösök Menedéke,
szomorúak hatalmas Vigasztalója. Légy áldott mindenütt, ma és mindörökké,
a földön és az égben.
Bartolo Longo

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141004.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum