2014. október 1., szerda

[Evangelium] 2014-10-01

2014. október 1. – Szerda

A súlyos megpróbáltatás után Jób így beszélt:
Jól tudom, hogy Istennel szemben embernek nem lehet igaza, s ha vele perbe
szállni kíván is, hiába küzd: ezer kérdés közül egyre sem tud neki
megfelelni. Istennek bölcs a szíve és hatalmas az ereje, bántatlanul vajon
ki szegülhetne ellene? Elmozdítja ő a hegyeket, s az ember észre sem
veszi. Ha úgy akarja, felforgatja és kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy
megrendülnek oszlopai. Ha úgy akarja, nem kel fel a nap, és fellegpecsétje
alá helyezi a csillagokat. Ő maga feszítette ki az égbolt sátorlapjait, és
ő fékezte meg a tenger vad hullámait. Ő teremtette a Göncöl szekeret és a
Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát. Nagy dolgokat tesz,
kifürkészhetetlen dolgokat, és alkot megszámlálhatatlan csodás
alkotásokat. Ha eljön hozzám, nem láthatom, ha elmegy tőlem, nem veszem
észre. Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja
neki: „Ezt miért teszed?" Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki;
vagy szavakat találnék-e vele szemben, hogyha szól? Ha igazam volna is,
akkor sem tudnék megfelelni neki, hanem inkább mint bírámat, kérlelnem
kellene. Ha szóba állna is velem, aki hozzá kiáltok, hihetném-e, hogy
meghallgatja szavamat?
Jób 9,1-12.14-16

Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé! 3a. vers.
Előénekes: Uram, egész nap hozzád kiáltok, * és kezemet feléd tárom.
Csodákat talán a holtaknak teszel, * vagy az árnyak fölkelnek, hogy
áldjanak téged?
Hívek: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, * vagy hűségedet a pusztulás
helyén?
Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, * vagy igazságodat a feledés
földjén?
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: De én hozzád kiáltok, Uram, * már kora reggel eléd siet imádságom.
Miért taszítasz el magadtól, Uram, * arcodat miért rejted el tőlem?
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
Zsolt 87,10bc-15

Evangélium:
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy." Jézus így
válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,57-62

Elmélkedés:

Napjainkban számos fiatal lelkesedik egy ideig a hitbeli dolgokért, mert
szíven találta az evangélium szava és megérintette Krisztus szeretete, de
később mégis alábbhagy buzgóságuk. Valami megakadályozza őket, hogy
végleges döntést hozzanak, s elkötelezzék magukat Jézus személye és
tanítása mellett. Mintha csak a mai evangéliumban szereplő első embert
tekintenék példaképüknek a lelkesedés tekintetében. Másokat talán éppen
Jézus szólít meg és ők meg is hallják ezt a hívást, de vannak olyanok is,
akik nem képesek korábbi életüket felszámolni, hogy egészen az Urat
kövessék.
Az evangélium nyitva hagyja a kérdést, hogy a három személy miként
válaszolt, elindultak-e Jézus nyomában. A történet nyitottsága
válaszadásra ösztönöz minket. Vajon hogyan döntünk, ha ilyen helyzetbe
kerülünk?
Mindegy, hogy én lépek Jézushoz a követés vágyával vagy ő hív meg engem, a
kérdés mindig az, hogy el tudok-e hagyni mindent érte. Nem elegendő
ugyanis a szándék, az elhatározás, ha bizonyos dolgok visszahúznak a
világba, s megakadályoznak abban, hogy egészen Jézusnak adjam magam. A
követésnek, a tanítványi életnek ez a lényege: egészen az Úrnak adom
magam, nem tekintek hátra, hanem csak előre, arra az útra, amelyen
haladnom kell, arra a feladatra, amelyet teljesítenem kell. Isten
országának örömhírét csak elkötelezetten, osztatlan szívvel lehet
hirdetni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek.
Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem
megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne
öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik
nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141001.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum