2014. szeptember 30., kedd

[Evangelium] 2014-09-30

2014. szeptember 30. – Kedd

Jób – reménytelen helyzetében – elátkozza születése napját:
Vesszen a nap, amelyen megszülettem, és az éj is, amelyen azt mondták:
„Fiú fogantatott." Miért is nem haltam meg még születésem előtt? Vagy
miért nem pusztultam el mindjárt, amikor megszülettem? Miért is vettek
ölbe, és miért adott nekem anyám tejet? Úgy most csendben alhatnék, és
békességben nyugodnék a királyokkal és országok főivel együtt, akik
felépítették maguknak kő-romjaikat. Vagy pihenhetnék fejedelmekkel, akik
aranyban bővelkedtek, és akik ezüsttel töltötték meg házaikat. Lennék akár
idétlen és elásott gyermek, vagy holt anyának napvilágra nem jött
gyermeke. Ott felhagynak a gonoszok már a tombolással, és megpihennek
mind, akikben az erő megfogyatkozott. A vaksi nyomorultnak mire is való a
fény, és mire jó az elkeseredett léleknek az, hogy él? Aki várva várja,
annak nem jön a halál, pedig jobban keresi, mint ahogy az elrejtett
kincset kívánják megtalálni, és végül is örvendezve ujjongana, ha sírjára
végre rátalálna. Mire való az élet az embernek, akinek útja el van rejtve,
akit Isten homályba burkolt?
Jób 3,1-3.11-17.20-23

Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé! 3a. vers.
Előénekes: Uram, szabadító Istenem, * tehozzád kiáltok éjjel-nappal.
Imádságom jusson színed elé, * hajlítsd füledet kérésemre.
Hívek: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: Mert a lelkem tele gyötrelemmel, * és életem közel van a holtak
országához.
A sírba szállók közé sorolnak, * olyan ember vagyok, aki végét járja.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: A halottak között van a fekhelyem, * mint aki megsebesítve a sírban
alszik,
akinek már emlékét sem őrzik többé, * és aki már kiszakadt a kezedből.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: A verem mélyére vetettél, * a sötétségbe és a halál árnyékába. Rám
nehezedett súlyos haragod * örvényeid fölöttem összecsapnak.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
Zsolt 87,2-8

Evangélium:
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56

Elmélkedés:

Jézus elindul Jeruzsálembe. Egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség
vár majd rá ebben a városban. Csak ő tudja, hová vezet az út, amelyen most
elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják
be. A szamaritánusok magatartása a több évszázada tartó ellenségeskedéssel
magyarázható, a Jeruzsálembe tartó és területükön áthaladó zsidók számára
nem biztosítottak szállást. Ő nem törődik a visszautasítással, hanem
továbbmegy.
Az elutasítás miatt az apostolokban felébred a rosszindulat és a
bosszúvágy. Isten bosszúját akarják lehívni azokra, akik nem fogadják be
Mesterüket és őket. Ebből látjuk, hogy az apostolok nem értik, hová tart
Jézus. Pusztítást szeretnének, mert nem értik, hogy Jézus megmenteni jött
az embereket.
A tanítványok csak lassan tanulták meg a nyitottságot és a türelmet, amit
nekünk is el kell sajátítanunk. Türelmetlenséggel, bosszúállással,
versengéssel, hatalomvággyal és veszekedéssel nem lehet Isten országát
építeni. Nem szabad senkit sem kiközösítenünk vagy elutasítanunk, hanem
próbáljunk meg segíteni.
Jézust nem állítja meg sem a nép értetlensége, sem az apostolok rossz
lelkülete. Nem áll meg, hogy tanítsa őket, hiszen nincs már erre idő.
Továbbindul az úton, amelyről nem lehet visszafordulni, s amely a
Golgotára, s a síron át a dicsőséges feltámadáshoz vezet. Küldetéstudata
erősítse bennünk az elkötelezettséget!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, a zarándok emberiség Anyja, „imádkozzál érettünk, most és halálunk
óráján." Ölelj minket szorosan Jézushoz, a te szeretett Fiadhoz és a mi
testvérünkhöz, az élet és a dicsőség Urához.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140930.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum