2014. szeptember 29., hétfő

[Evangelium] 2014-09-29

2014. szeptember 29. – Hétfő

Költői látomás egy égi gyűlés-jelenetről:
Egy napon amikor eljöttek az Isten angyalai, hogy az Úrnál jelentkezzenek,
a sátán is ott volt közöttük.
Az Úr megkérdezte tőle: „Honnét jössz?"
A sátán így felelt: „Szerte bolyongtam a földön, és bejártam azt."
Az Úr megkérdezte: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá
hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő, és nincs benne gonosz."
A sátán erre megkérdezte: „Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? Hiszen te
megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját,
és gyarapítottad jószágait. De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet, és
nyúlj hozzá vagyonához, akkor bizony szemtől szembe káromolja majd
nevedet."
Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom mindenét, amije
van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!" Erre eltávozott a sátán az Úr
színe elől.
Amikor pedig egy napon Jób fiai és leányai elsőszülött bátyjuknál voltak
együtt lakomán, egy hírnök Jóbnak ilyen hírt hozott:
„Ökreid éppen szántottak, és szamaraid ott legeltek mellettük, amikor a
szabeusok megjelentek, s rajtuk ütöttek; szolgáidat kardélre hányták, és
mindent elraboltak. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked."
Még beszélt, amikor jött egy másik hírnök is, és ezt mondta: „Villám
csapott le az égből, és megölte juhaidat és szolgáidat. Csak én menekültem
meg egyedül, hogy hírt hozzak neked." De még ez sem fejezte be szavait,
jött egy újabb hírhozó, és ezt mondta: „A káldeusok három csoportban
meglepték tevéidet, és elhajtották azokat; szolgáidat pedig karddal
megölték. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked." Míg ez
beszélt, megint jött egy hírhozó, és ezt mondta: „Elsőszülött fiadnál
ettek-ittak fiaid és leányaid,
amikor hirtelen hatalmas vihar támadt a sivatag felől, megrendítette a ház
négy sarkát, úgyhogy az összeomlott, és rászakadt gyermekeidre, és mind
meghaltak. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked."
Jób ekkor fölkelt, és a gyász jeléül megszaggatta ruháit, haját lenyírta,
leborult a földre, és így imádkozott: „Mezítelennek szült anyám, és így
térek az anyaföldbe is. Az Úr adta, az Úr elvette, (amint az Úrnak
tetszett, úgy lett), legyen áldott az Úr neve!" Mindezek ellenére nem
vétkezett Jób az ajkával, és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten ellen.
Jób 1,6-22

Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat. 15a. vers.
Előénekes: Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, * figyelj könyörgő szavamra.
Fogadd el imámat, * ajkam nem mond hamisságot.
Hívek: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
E: Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam, * hiszen az igazságot
nézi szemed.
Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, † tűzpróbának vess alá engem, *
és nem lelsz bennem gonoszságot.
H: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
E: Istenem, hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem, * fordítsd felém
füledet, és hallgasd meg ajkam igéit.
Csodálatos irgalmadat mutasd meg, * mentsd meg az ellenségtől azokat, akik
jobbodban bíznak.
H: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
Zsolt 16,1.2-3.6-7

Evangélium:
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb
közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket,
maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a
gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a
legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged
velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs
ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50

Elmélkedés:

Minden ember gyermekkorában a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a
viselkedés szabályait, mint magatartási formákat. Nem képes még arra, hogy
megkülönböztesse a jót és a rosszat, nem tud még ítéletet alkotni, hogy mi
válik javára és mi nem. Nem képes továbbá arra sem, hogy önálló döntéseket
hozzon, hanem rábízza magát szüleire, akik gondoskodnak róla. Jézus nem
tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét. Tanítványai és
apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek és bizonyára küzdöttek is
ellene. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és a versengés
szelleme, miként ez a mai evangéliumban szerepel. Ezen elképzeléseikkel
szemben Jézus egy gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és
koránál fogva nem is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja
kicsinységét, mások vezetését és irányítását.
Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak és kereszténynek
engedelmeskednie Jézusnak, és megtanulni tőle az alázatosságot és a
szolgálatot. Jézustól tanuljuk meg, hogyan kell emberként élnünk. Isten
Fia, Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy megmutassa nekünk az emberi
élet értelmét és célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa az
Atyához vezető utat. Ebben az értelemben követendő többek között számunkra
a gyermekek életmódja. A versengés helyett tudom-e minden helyzetben az
alázatos szolgálatot választani?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket,
Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly
nagy számmal volnának is! Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe
a Te dicsőségedre! Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira
szeretsz!
Avilai Szent Teréz

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140929.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum