Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Szent Józsefnek, a munkásnak emléknapján a húsvéti időszak soros
köznapjáról vesszük az evangéliumot, amelyben Jézus önmagát szőlőtőhöz, a
mennyei Atyát a szőlőskert tulajdonosához, tanítványait és követőit pedig
szőlővesszőkhöz hasonlítja. Beszédében így tanít: „Én vagyok a szőlőtő és
Atyám a szőlőműves" (Jn 15,9), majd a következőkkel folytatja: „Én vagyok
a szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15,5).
Hogyan értelmezzük példabeszédét? Az Egyház, az újszövetségi nép Isten
szőlőskertje, amely közösséghez minden megkeresztelt ember tartozik. Az
Egyház tagjai úgy kapcsolódnak Krisztushoz és rajta keresztül egymáshoz,
miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz. Az egyházi közösség tagjaként
mindannyian arra törekszünk, hogy megőrizzük a Krisztushoz kapcsolódást,
aki nélkül semmit sem tehetünk, s akiből életerőt merítünk. Egyedül általa
tud lelki gyümölcsöket érlelni életünk. Ahogyan a szőlő termésének
mennyisége és minősége egyaránt függ a kedvező időjárástól és az emberi
munkától, ugyanígy a Krisztussal való élő kapcsolatunk is egyrészt Isten
kegyelmének köszönhető, másrészt megkívánja a mi emberi közreműködésünket
is.
Ha meghozzuk a döntést, hogy Jézussal akarunk élni és megtesszük felé az
első lépéseket, akkor ő a segítségünkre siet. Kezdetben nem várja tőlünk,
hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel,
amit a magunk emberi erejéből tudunk neki adni. De szüntelenül vigyáznunk
kell arra, hogy hozzá kapcsolódjunk és belőle merítsünk erőt, nehogy
elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az
életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell
alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Célunk az, hogy
megmaradjunk a Krisztussal való élő és éltető egységben, s a
jócselekedetek gyümölcsét teremjük.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen
én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a
világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső,
utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130501.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése