Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha
szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya
nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ
fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
Jn 14,27-31a
Elmélkedés:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek" (Jn 14,27) – szól Jézus az apostolokhoz,
akik az utolsó vacsorán azért félnek, mert nem tudják pontosan, mi vár
rájuk Mesterük távozása után. Jézus azzal bátorítja őket, hogy vissza fog
térni és nem szűnik meg vele a személyes kapcsolat. Az ő szavaiból
békesség sugárzik, ami éppen ellentéte az apostolok nyugtalanságának.
Kereszthalálát követően csak fokozódik az apostolok nyugtalansága, akik
félelmükben bezárkóznak. A feltámadt Krisztus jelenései alkalmával így
szól hozzájuk: „Békesség nektek!" (Jn 20,19). E szavakkal nem csak békét
kíván nekik, hanem jelzi, hogy ő a békesség forrása, ő adományozza az
ember számára a békét. A prófétai jövendölésekben számos esetben előkerül
a gondolat, hogy a Messiás eljövetelével és Isten uralmának
megvalósulásával elérkezik a földre a békesség, amelyet minden ember áhít.
Izajás próféta például a „béke fejedelmének" jöveteléről jövendöl, Mikeás
pedig azt mondja az eljövendő Messiásról, hogy „ő maga lesz a béke." A
jövendölések megvalósulását Jézus születésekor tapasztalja meg a világ,
amikor is az angyalok békét hirdettek a jóakaratú embereknek. Ahol pedig
Jézus fellép, tanít, csodát tesz, ott a béke is megjelenik, bár tanítása
felforgatja ennek a világnak a rendjét, hogy az isteni béke költözzön
helyébe.
A mindennapi nehézségek miatt sokszor vesz erőt rajtunk a csüggedés és
nyugtalanság tölti el szívünket. Valójában azonban nincs okunk az
aggodalomra. Ha hiszünk Istenben, az ő gondviselésében, akkor nem érdemes
nyugtalankodnunk. Emberi képességünk valóban kevésnek bizonyul sok
élethelyzetben, de ha ilyenkor bizalommal Istenhez fordulunk, ő nem fogja
megtagadni tőlünk a segítséget. Rá merem-e bízni életemet Istenre?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket
várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma
reggel kezdődnék az életem.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130430.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése