Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
Minden bizonnyal csodálkozást váltott ki a tanítványok között Jézusnak az
a nekik szóló kijelentése, hogy aki nagyobb akar lenni közülük, az legyen
a többiek szolgája. Mert igaz ugyan, hogy bibliai értelemben az Istennek
tett szolgálat értékesnek számított és az ember szívesen végezte minden
nehézség árán is, ugyanakkor a Jézus korabeli emberek a másik embernek
tett szolgálatot mintegy rabszolgamunkának, a megalázottság jelének és
kényszernek tekintették, amelyet az ember legfeljebb kényszerűségből, de
nem önként végzett. Jézus ezen kérésének értelmét akkor látjuk meg, ha
mellé állítjuk azt a kijelentését, hogy minden emberben, még a
legkisebbekben is őneki szolgálunk. Így az embereknek tett szolgálat Isten
iránti szolgálattá alakul, amely üdvösségünk feltétele.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a
keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott, és önmagával
egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a
múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is
elválasztják.
Szerető Istenünk! Köszönjük Neked, hogy Krisztusban eggyé tettél
bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy egyházadat egységben
és szeretetben építhessük. Add, hogy életünkkel és egyházaink
szolgálatával a Te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése