Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
"Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a
Elmélkedés:
A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd rámutat arra, hogy az isteni
igazságosság szoros kapcsolatban van az Ő jóságával, szeretetével és
irgalmával. Ha emberi szempontból igazságtalannak látjuk a történteket,
annak az lehet az oka, hogy egymástól függetlennek tartjuk e fogalmakat.
Bűnre hajló természetünk miatt talán a kicsinyesség jellemez minket és
bizony az irigység is könnyen eltölt minket, ha a másik ember valami jóban
részesül. Istenre viszont inkább a nagylelkűség a jellemző, hiszen
mindenkit jutalmazni szeretne. A legfőbb jó, amit az embereknek felkínál
az üdvösség, az örök élet. Ennél nem akar senkinek sem kevesebbet, sem
többet adni. Ez az egy dénár, az ember jutalmi a földi életében végzett
cselekedeteiért, Istennek tett szolgálatáért.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és
fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit
Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de
követőinek is.
Kapisztrán Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése