Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
"Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40
Elmélkedés:
Az ószövetségi nép számára a Törvény előírásai nem egy külső hatalomtól
érkező, az emberre kényszerítő erőként nehezedő parancsok voltak, hanem
olyan szabályok, amelyek az Isten és az ember által kötött szövetséget
meghatározták. E szövetséget, amely könnyen felismerhetően valóban
szeretetközösség, Isten kezdeményezte és ő határozta meg kereteit. Ha a
törvény parancsaiban meglátjuk az ember életét védő és az emberi
kapcsolatok alapjává a szeretetet tevő isteni szeretetet, rögtön
kegyelemnek, ajándéknak, segítségnek tekintjük őket, hiszen megtartásuk
azt eredményezi, hogy a szeretetszövetség megmaradjon Isten és az ember
között. Ebben az értelemben válik számunkra kötelességgé, paranccsá a
szeretet.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások
tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú,
zord, embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése