Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79
Elmélkedés:
Dávid ígéretet kap Istentől, hogy királysága örökre fenn fog maradni. Ezt
az isteni ígéretet akkor értelmezzük helyesen, ha a Jézus által
megvalósított uralomra és az általa elhozott Országra vonatkoztatjuk. Ha
ugyanis a földi királyságra gondolnánk, félreértelmeznénk mind a prófétai
jövendölést, mind Jézus küldetését. Jézus korában sokan hitték azt, hogy a
Messiás helyreállítja majd a királyság intézményét és magához ragadja a
politikai hatalmat és az ország vezetését. Jézus egyértelműen
visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Nem evilági uralomra törekedett,
hanem Isten Országát hirdette meg, amely Ország megvalósulása az ő
eljövetelével kezdődött meg. Születésével új rend kezdődik.
(Horváth István Sándor)
2005. december 25. Karácsony, Urunk születése - Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés
Isten ajándéka nekünk
Gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, de
bevallom, hogy már akkor egy kis túlzásnak tartottam azokat, amelyekben
éppen szenteste fagynak meg a szegény öregek vagy költöznek át az égbe a
halálos beteg gyerekek. Ahhoz ugyanis, hogy ezen az éjszakán
szeretet-élményben legyen részünk, nem az az egyetlen út, hogy könnyezve
hallgassuk végig egy gyermek tragikus sorsát. Jézus születésének egyszerű
története amúgy is megható, és csodálatos titkot hordoz kicsiknek és
felnőtteknek egyaránt.
Egy karácsonyi prédikációt persze illik történettel kezdeni, ezért mondok
egyet. Jól emlékszem arra a kis elbeszélésre, amely gyermekként többször
is megnevettetett. A történet szerint az angyalok a földön összeszedték a
gyerekek leveleit, amelyekben karácsonyi ajándékot kértek maguknak.
Odafönt az égben szépen sorbarakták a kérelmeket, elkészítették a
válaszleveleket és az ajándékokat. Ekkor azonban egy tapasztalatlan,
fiatal angyalka ügyetlenségének köszönhetően összecserélték a leveleket,
eggyel elcsúszott a sor, amelynek köszönhetően minden gyerek azt az
ajándékot kapna, amit az előző kért. A legvégén még maradt egy ajándék,
azt pedig odaadták a legelsőnek. Karácsony este aztán volt nagy meglepetés
minden gyereknek, de mégsem volt csalódott senki, mert mindenki egy neki
sokkal megfelelőbb ajándékot kapott, mint amit levélben kért a kis
Jézustól.
Karácsonykor szeretünk ajándékot adni, de talán még jobban kapni. Sok
gyerek manapság is levelet ír a kis Jézusnak, hogy mit szeretne, s ha a
felnőttek nem is írják le kívánságaikat, azért nekik is vannak
elképzeléseik. Gyermekek és felnőttek egyaránt izgalommal várják az
ajándékozás pillanatát. A legtöbbesetben az ajándékok valóban örömet
okoznak, de az is előfordul, hogy valaki nem örül, mert mást kapott, mint
amit szeretett volna. Az ajándékunk akkor igazán értékes, ha mellette
időt, türelmet, megértést, gondoskodást, egyszóval: szeretetet is
ajándékozunk. És éppen ez az, amit mi is kapni szeretnénk. Mert mit ér
bármilyen drága ajándék, ha nem szeretetből fakad? Mit ér a szépen
becsomagolt ajándék, ha csupán megszokásból adja valaki?
Az öröm akkor fog a szívünkbe költözni, ha megérezzük a kapott ajándék
mögötti szeretetet, s amikor mi is szeretetet tudunk adni másoknak. Az
ember persze mindig elégedetlen egy kicsit. Még ilyenkor, karácsonykor is.
Valami többet szeretne. Többet a természetes emberi szeretetnél. Többet,
mint egy meglepetést. Többet a karácsonyi meghitt pillanatoknál és többet
a családi békénél, amely néha sajnos csak napokig tart. Bármennyire is
örülönk a karácsonyi ajándékoknak és ki is fejezzük értük köszönetünket és
hálánkat, mégis valami többet szeretnénk. Többet, mint amit az emberektől
kaphatunk. Ez a vágy hozott el minket most a templomba, az éjféli misére
és ez fog indítani minket az ünnepek alatt az Isten házába. Igen,
temészetfeletti ajándékra vágyunk, azt szeretnénk, hogy Istentől kapjunk
ajándékot. A legtöbben bizonyára nem is gondolják végig, hogy miért jönnek
el az éjféli misére vagy karácsony napján az ünnepi misére. Mindenki azért
jött most ide, mert ajándékot szeretne kapni Istentől. Minden másnál
értékesebb ajándékot. Elvehetetlen ajándékot. Igazi örömet okozó
ajándékot. Igazi szeretetből adott ajándékot.
Isten ajándéka pedig itt fekszik előttünk a betlehemi jászolban, a
szalmán, mert Isten ajándéka egy gyermek. Vagy még pontosabban úgy kell
mondanunk: Isten ajándéka a Gyermek, Jézus Krisztus. Isten ajándéka Ő az
égnek és a földnek. Az angyaloknak és az embereknek. A gyermekeknek és a
felnőtteknek. A hívőknek és a hitetleneknek. A szegényeknek és a
gazdagoknak. A betlehemi Gyermek Isten ajándéka Máriának és Józsefnek, a
pásztoroknak és a királyoknak. Isten ajándéka Ő mindannyiunknak.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó drága betlehemi Gyermek, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni.
Segíts, hogy jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának
gyermekei, testvéri szeretetben éljünk egymással.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése