A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21
Elmélkedés:
Békére vágyva
Egyházunk hagyománya szerint az új esztendő első napján, január 1-én a
Béke Világnapját ünnepeljük minden évben. Az a tény, hogy az új évben első
kérésünk Istenhez a békéért szól, azt jelzi, hogy egyrészt szívünk
legmélyéből tör fel a béke utáni vágy, másrészt az egész emberi
közösségnek, a nemzeteknek, a családoknak és az egyéneknek leginkább erre
van szükségük. Johann Wolfgang Goethe, a híres német költő egykor azt
mondta, hogy az emberiség története nem más, mint egy nagy harc a hit és a
hitetlenség között. Ma talán egy kissé finomítva azt mondhatnánk, hogy az
emberiség története a hivő emberek és a hitet elutasítók története. Ehhez
hasonlóan nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy emberi történelmünk a
békeszeretők és a békét elutasítók küzdelme. Ha szeretnénk megtalálni a
béke útját, akkor Isten útját kell választanunk.
Az adventi időszakban sok prófétai jövendölést olvastunk az eljövendő
Messiásról. E jövendölések egyik fontos eleme, hogy a Megváltót a Béke
Fejedelmének nevezik (vö.: Iz 9,5), s az általa elhozott békének soha nem
lesz vége (vö.: Iz 9,6). A zsoltáros is arról énekel, hogy "a
messiáskirály napjaiban az igazság virága nyílik, és teljes lesz a béke a
világ végéig (vö.: Zsolt 71,7). Keresztelő János születésekor atyja,
Zakariás prófétai szavakkal azt mondta hálaénekében, hogy az Úr előfutára
a béke útjára vezérli majd az emberek lépteit (vö.: Lk 1,79). A békét
elhozó messiásról szóló jövendölések Jézusban teljesedtek be. Nyolc nappal
ezelőtt, karácsonykor azt ünnepeltük, hogy a kisded Jézusban földre szállt
a béke. Ezt hirdették az angyalok, akik a jóakaratú emberek számára a
békét elhozó betlehemi Gyermek születéséről énekeltek a szent éjszakán a
pásztoroknak és nekünk.
Mit tudunk tenni a béke megvalósulásáért? - kérdezzük ma, a Béke
Világnapján. Tehetünk-e valamit a külső békéért és belső békénkért? Azért,
hogy a világban béke legyen a nemzetek között és megszűnjön a népek
közötti háborúskodás, legfőképpen azt tudjuk tenni, hogy imádkozunk ezért
a békéért, s fohászkodunk azért, hogy Isten adja meg az igazi békét a
világnak. Lelkünk belső békéjét pedig akkor leljük meg, ha szívünk Istenre
talál. Ahogyan karácsony éjjelén a megszületett Jézust megtalálva azt
éreztük, hogy békesség járja át lelkünket, ugyanúgy Őt keressük az
esztendő és életünk minden napján, hogy nyugtalan szívünk Őbenne találja
meg nyugalmát és békéjét.
XVI. Benedek pápa idén is üzenetet küldött a Béke Világnapjára, amelyben
többek között arról ír, hogy ha a családban nincs béke, akkor a világon
sincs béke. A pápai levél számunkra talán legfontosabb része a következő:
"Aki - még ha tudtán kívül is - támadja a család intézményét, törékennyé
teszi a békét az egész nemzeti és nemzetközi közösségben, mert meggyengíti
a béke legfőbb "ügynökségét". Ezen különösen érdemes elgondolkodni:
mindaz, ami gyengíti a férfi és a nő házasságán alapuló családot, közvetve
vagy közvetlenül gátolja azt a készséget is, hogy felelősséggel
befogadjanak egy új életet, és elsőszámú felelősei legyenek gyermekeik
nevelésének. Mindez objektív akadályt jelent a béke útján. A családnak
otthonra, munkára van szüksége, szükség van a szülők otthon végzett
tevékenységének megfelelő elismerésére, a gyerekeknek pedig iskolára van
szüksége, és mindenkinek egészségügyi alapellátásban kell részesülnie. Ha
a társadalom és a politika nem kötelezi el magát, hogy segítse a családot
ezeken a területeken, akkor megfosztja magát attól a lényeges
erőforrástól, amely a békét szolgálja." (XVI. Benedek pápa üzenete a Béke
világnapjára 5. - 2008. január 1.) Emlékeztetek rá, hogy mindez egybecseng
azzal, amiről Szent Család vasárnapján beszéltem a magyar családok
helyzetéről és kilátásairól.
Mindemellett még egészen röviden egy dologról kell beszélnem, ami előttünk
áll. A Magyar Katolikus Egyház a protestáns egyházi közösségekkel együtt
2008-ban a Biblia évét tartja. Reményeim szerint az idei esztendőben
plébániánk családjai és hívői naponta kezükbe veszik és olvassák a
Szentírást. Szent Jeromos egykor azt mondta, hogy "aki a Szentírást nem
ismeri, az Krisztust nem ismeri". A biblia évében az lesz a célunk, ami
egész keresztény életünknek is célja: közelebb kerülni Krisztushoz. A
szentírás szavai, az evangélium üzenete által közelebb szeretnénk kerülni
Krisztushoz. Legyen a most kezdődő Biblia éve a lelki megújulás forrása
mindannyiunk számára!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Fiadat dicsérve ó, Istenanya, mindnyájan téged ünneplünk, élő templom!
Méhedben lakott az Úr; az, aki kezében tartja a világegyetemet, szentté és
dicsőségben gazdaggá tett téged. Ő tanított mindenkit erre az énekre:
Üdvözlégy, Isten és az Ige lakóhelye; üdvözlégy minden szentnél nagyobb
szent; üdvözlégy, üdvözlégy a Szentlélek aranyával díszített frigyláda;
üdvözlégy, élet kimeríthetetlen kincstára.
Ó, Anyánk, minden dicséretre méltó, a minden szentnél szentebb Ige
szülője, fogadd el most könyörgésünket: szabadíts meg minden
szerencsétlenségtől, váltsd meg a jövendő büntetéstől mindazokat, akik
együtt kiáltják: Alleluja!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése