Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről
hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: "Te vagy-e
az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?" Jézus így válaszolt
nekik: "Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és
hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik
meg bennem!"
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: "Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11
Elmélkedés:
Várakozás
"A helyes önismeret nem gőgre és nagyravágyásra serkent, hanem Isten
előtti alázatra. Az isteni Kisded is ilyen alázatosan jött el karácsony
titokteli éjjelén. Az Ő követésére tanít ádventi önismeretünk. Saját
nyomorúságunkat mélyen átérezve borulunk le a közeledő Kisded elé azzal az
alázatos kéréssel, hogy amint a mai evangéliumban Keresztelő Jánost
megdicsérte, úgy dicsérje meg helyes önismeretből fakadó igaz alázatunkat
a mennyei Atya előtt". Ezekkel a mondatokkal fejezte volna be kereken 50
esztendővel ezelőtt, advent 3. vasárnapján prédikációját Brenner János
rábakethelyi káplán. Előző este gondosan megírta ugyan a beszédet, ahogyan
minden prédikációjára komolyan felkészült és lejegyezte azokat, de ezt az
utolsó beszédet már nem volt lehetősége elmondani. Vasárnap reggel a
szentgotthárd-rábakethelyi templomban a hívek hiába várták a 26 esztendős
fiatal papot. Várták, de ő nem érkezett meg. Hamarosan megérkezett viszont
a szomorú hír, hogy papjukat az éjszaka folyamán azzal az ürüggyel, hogy
egy súlyos beteghez kell mennie a szomszédos Zsida faluba, kicsalták a
plébániáról és meggyilkolták.
Az advent a várakozás ideje, amikoris Jézus születésének ünnepét várjuk.
Minden várakozás reményteli. Az a remény él bennünk, hogy biztosan meg fog
érkezni a személy, akit várunk, vagy biztosan be fog következi az esemény,
amit várunk. A várakozás napjaiban és óráiban egyre inkább fokozódik az
izgalom és az öröm. De nem minden várakozás teljesedik be. Előfordul, hogy
hiába várunk valakit vagy valamit. Ilyenkor aggódás, félelem, kérségbeesés
és szomorúság költözik a szívünkbe, s talán akkor vagyunk a
legszomorúbbak, amikor kiderül, hogy teljesen hiába várakozunk, s már
nincs remény arra, hogy beteljesedjen várakozásunk. Bizonyára ez az érzés
lehetett a rábakethelyi hívek szívében egykoron, amikor kiderült, hogy
buzgó lelkipásztoruk már nem fog misézni nekik többé.
De nem csak a jószándékú hívek várakoztak a papra. Néhány órával korábban
gonosz és gyilkos szándékú emberek vártak rá a Zsidára vezető út mentén.
Elrejtőztek a sötétben és várták, hogy arra jöjjön János atya, hiszen az
állítólagos beteghez ezen az úton juthatott volna el a leghamarabb. Ők nem
várakoztak hiába. A pap jött, mert hivatásának élt. Jött, mert éjnek
idején sem félt elindulni, ha beteghez vagy haldoklóhoz hívták. Jött, mert
nem tudhatta, hogy valójában kik várják. Ő azt hitte, hogy egy beteg és a
családja várja őt és Jézust az Oltáriszentségben, de beteg helyett
gyilkosok várták, akik kegyetlen módon végrehajtották szörnyű tettüket és
harminckét késszúrással végeztek vele.
A tettesek, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy felbújtóik, tehát azok,
akik a papgyilkosságot kitervelték, azt várták, hogy ezzel megtörhetik az
Egyházat, megfélemlíthetik a papságot és a híveket egyaránt. Azt várták,
hogy majd minden pap elhallgat és a templomok kiürülnek. De ezt már hiába
várták. Nem így történt. Hiába reménykedtek abban, hogy Brenner János és
több más pap meggyilkolásával térdre kényszeríthetik az Egyházat. Hiába
bíztak abban, hogy a hívekből sikerül kiölni a hitet és a vallásosságot. A
templomok nem ürültek ki. Továbbra is voltak papok, akik lelkiismeretesen
teljesítették hivatásukat és a hívek, bár valóban igen megfogyatkoztak
létszámban, továbbra is ragaszkodtak hitükhöz.
A rábakethelyi papgyilkosságot követő hetekben és években mindazok, akik
tudomást szereztek az esetről, várták, hogy megtalálják a tetteseket. A
családtagok, köztük János atya két szintén pap testvére, ugyanezt várták.
De a több évig tartó nyomozás nem hozott igazi eredményt. Ezt a
kezdetektől fogva hiábavalónak tűnő várást igen hamar felváltotta egy
másik várakozás. A hívekben ugyanis az a meggyőződés élt, hogy a fiatal
pap úgy halt meg, ahogyan az Egyház sok vértanúja. Őt is hitéért ölték
meg, miként minden vértanút. Éppen ezért a hívek várták, hogy
megkezdődhessen a boldoggá avatás egyházi eljárása, s amikor végre
1999-ben megkezdődött, ettől kezdve várták, hogy befejeződjön az
egyházmegyei szakasz és az ügy Rómába kerüljön a Szenttéavatási
Kongregációhoz. Attól kezdve, hogy ez megtörténik azt várjuk és azért
imádkozunk, hogy az Egyház hivatalosan is elismerje Brenner János
életszentségét és a boldogok között tisztelhessük őt. Erre bizonyára kell
várnunk még néhány évet, de bízunk abban, hogy ez a várakozásunk nem lesz
hiábavaló.
Addig pedig még egy másik dolgot is várunk, tudniillik azt, hogy János
atya életpéldája sok fiatalt segít hivatásának felismerésében. Olyan
fiatalokat, akik készek életüket Istennek ajándékozni, hogy Őt, az
Egyházat és a híveket szolgálják. Igen, buzgón várjuk, hogy Isten küld
olyan új papokat, akik Brenner Jánoshoz hasonlóan hivatásukért élnek és
halnak.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ima Brenner János boldoggá avatásáért
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás
kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk:
dicsőítsd meg őt egyházadban!
Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted
vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy
megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és
szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése