[Napi e-vangelium] 2018-01-06

2018. január 6. - Szombat, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,
hogy hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s
vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te,
Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei
között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek,
Izraelnek." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és
pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán
ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a
gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek,
hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a
csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem
állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva
nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket
anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották
kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és
mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza
Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés:
Mindenki Megváltója
Az ószövetségi iratok arról tanúskodnak, hogy a választott nép, a
zsidóság Isten ígérete alapján évszázadokon keresztül várta a Messiást,
a Megváltót. Amikor pedig a Messiás eljött ebbe a világba, akkor
mindenki számára elhozta a megváltást. Jézus személyében a zsidók nem
ismerték fel a Messiást, ők tovább várják azóta is érkezését.
Keresztény hitünk szerint Jézus mindenki, minden nép számára Megváltó.
A három napkeleti bölcs, akikről ma, Urunk megjelenésének ünnepén az
evangéliumban olvasunk, nem voltak zsidó származásúak. Ők nem ismerték
azokat a prófétai jövendöléseket, amelyek a Messiásról szóltak, nekik
nem voltak elképzeléseik arról, hogy ki lesz a Megváltó. Ők csupán egy
különleges égi jelenségre lesznek figyelmesek, amelyben jelet látnak,
és követni kezdik a fényes csillagot. Igyekezetük és lelkesedésük,
amely a hosszú és minden bizonnyal viszontagságos út során sem lankad,
meghozza gyümölcsét, eljutnak Betlehembe, ahol megtalálják a kis
Jézust.
Előtte azonban az ország fővárosába, Jeruzsálembe mennek, egyenesen
Heródes királyhoz, mert úgy gondolják, hogy egy újszülött királyt
nyilvánvalóan a királyi udvarban érdemes keresniük. Egy királyt,
pontosabban egy leendő királyt keresnek. Ezért kérdezik: "Hol van a
zsidók újszülött királya?" Erre Heródes, aki rögtön úgy érzi, hogy
uralkodása veszélybe került, hívatja az írástudókat és ezt kérdezi
tőlük: "Hol kell születnie a Messiásnak?" De ki beszélt itt Messiásról?
A bölcsek csak egy újszülött királyt említettek, de nem állították
róla, hogy ő a Messiás. Az a tény, hogy egy újszülött király említése
rögtön a Messiást juttatja a megkérdezett főpapok és írástudók eszébe,
azt igazolja, hogy ebben a korban nagyon fokozott volt a messiási
várakozás Izraelben. Ennek azonban nem lelki okai voltak elsősorban,
hanem politikai. A zsidó nép ugyanis római fennhatóság alá tartozott és
azt remélték, hogy az eljövendő Messiás majd ettől fogja őket
felszabadítani és visszaadja a nép önállóságát. Ezeket az
elképzeléseket azonban a napkeleti bölcsek szerencsére nem ismerik. Ők
azért jöttek, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülött királynak,
akiről már most hiszik, hogy nem csak a zsidó nép számára lesz király,
hanem minden ember számára.
A keresztény hagyomány és igehirdetés az évszázadok folyamán
meglehetősen kiszínezte a napkeleti bölcsek történetét, amelyhez még a
művészet is hozzájárult a maga lehetőségeivel. Ennek köszönhetően nem
könnyű megmaradni az evangéliumi üzenetnél, de mégis tegyünk erre
kísérletet. Három dolgot emeljünk ki, amit valóban tartalmaz az
evangélium. Az első, hogy a napkeleti bölcsek egy nagy várakozásban
éltek, ezért figyelhették az égi jeleket. A második, hogy felismerték a
jelet és követték azt, semmi nem téríthette el őket attól, hogy
céljukhoz eljussanak. A harmadik, hogy kifejezték hódolatukat az előtt,
akihez az égi jel vezette őket. Ez az a három lépés, amelyet nekünk is
érdemes megtennünk. Mindenekelőtt tisztáznunk kell magunkban, hogy
milyen vágyak élnek bennünk? Kitől várjuk életünk jobbá fordulását?
Miért van szükségünk Istenre? Aztán keresnünk kell azokat a jeleket,
amelyek által maga Isten vezet minket. Nem szabad megállnunk ezen az
úton és nem engedhetjük azt sem, hogy mások letérítsenek minket erről
az útról. Ha pedig megérkezünk oda, ahová az isteni jel vezet minket,
legyen nyitott ne csak a szemünk, hanem a szívünk is! Ismerjük fel mi
is a betlehemi Gyermekben, Jézusban, hogy egyedül neki érdemes
hódolnunk, mert ő a világ Megváltója. Mindenki Megváltója, az enyém is.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk! Nem a fényes betlehemi csillag a fény igazi forrása,
hanem a te Fiad, Jézus, aki meggyújtja a hit fényét mindannyiunk
lelkében. Krisztus fénye különleges vonzerővel rendelkezik, távolról
észrevehetjük és elindulhatunk felé. Segíts, hogy megszülessen bennem a
hit fénye! Segíts, hogy kövessem a csillag fényét, az égi jelet, amely
nem csak az egykori bölcseket, hanem engem is Isten Fiához vezet.
Segíts, hogy tanúskodjak én is arról, hogy Jézus az igazi világosság!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180106.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/