2017. október 3., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-10-03

2017. október 3. - Kedd

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:
Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el
őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy
milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az
embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba
mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
A tegnapi evangéliumban Jézus már próbálta lehűteni forrófejű és olykor
hirtelen haragú apostolait. Ma ismét egy olyan esetről olvasunk, amikor
túlzásba esnek az apostolok, s az Úr szelíd intésére, tanácsára van
szükség. A "hirtelen felindultság" sem mentség a két apostol számára,
akik a Jézust be nem fogadó szamaritánusok "méltó" büntetését szeretnék
azonnal kieszközölni. Jézus rögtön figyelmezteti is őket arra, hogy
kijelentésük mögött bizony rossz szándék húzódik meg, amely méltatlan
az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű apostolok,
most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük azonnal
teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu
lakosságát.
Jézus számtalanszor lelkünkre köti: a rosszat soha ne viszonozzuk
rosszal. Ilyen esetekben ne hivatkozzunk végsőkig az igazságosság
elvére, ne a bosszú és megtorlás járjon a fejünkben, hanem a
megbocsátás. Isten sem mindenáron megbüntetésünket akarja, hanem
türelmesen vár bűnbánatunkra. Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az
a mérvadó, hogy a többitől elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen,
hanem az, hogy milyen lelkület van bennünk. Mi az alapvető szándékunk,
irányultságunk, amely a cselekedeteink sorozatát meghatározza.
Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő,
aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem
terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek
megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te
útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa
megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre
szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük
életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk
hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre
szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171003.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum