[Napi e-vangelium] 2017-10-01

2017. október 1. - Évközi 26. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: "Erről
mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és
így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! - A fiú azt
válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament
a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni
azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa
akaratát?" Azt felelték: "Az első."
Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: A vámosok és
utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok
János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok
és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még
utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
Mt 21,28-32
Elmélkedés:
Legyen meg a te akaratod!
Napjaink embere olykor mindennél fontosabbnak tartja a szabadságot és
az önrendelkezést, és végtelenül sértve érzi magát, ha valaki
korlátozni akarná szabadságát. A szabadság és az önrendelkezés alapvető
emberi érték és jog, amely minden embert és nemzetet megillet. A dolog
árnyoldala, hogy miközben körömszakadtáig ragaszkodunk saját döntési és
cselekvési szabadságunkhoz, észre sem vesszük, amikor mások szabadságát
megsértjük, korlátozzuk. Az emberi szabadság helyes értelmezését
szintén elhomályosíthatja, ha megfeledkezünk arról, hogy Istennek
köszönhetjük szabadságunkat és szabad akaratunkat, ugyanakkor mégsem
függetleníthetjük magunkat tőle, hiszen az ő teremtményei vagyunk. Itt
jön a képbe az, hogy szabadságunk ellenére szembesülünk szabadságunk
határaival, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy egy felsőbb erő, isteni
hatalom irányítja életünket. Egyesek kiszámíthatatlan véletlennek vagy
a sors szeszélyének nevezik az életet és az élet rendjét meghatározó
felsőbb erőt, a hívő ember pedig Istennek. Lelki fejlődésünk útján
örömmel fedezzük fel azt, hogy Isten törvényei jók, nem korlátozni
akarják szabadságunkat, hanem ahhoz szükségesek, hogy a helyes irányban
vezessék életünket, ahogyan a folyó két partja közrefogja és tereli a
vizet. Nagy károk keletkeznek, ha a víztömeg áttöri a gátat és nem
marad meg a folyómederben.
Ha hívő családban nőttünk fel, akkor gyermekkorunktól fogva imádkozzuk
a Miatyánkban: Legyen meg a te akaratod. Lassanként megtanuljuk, hogy
úgy tekintsünk a világ történéseire és személyes életünk eseményeire,
mint amelyek Isten akaratának köszönhetőek. A lelki kamaszkorban Isten
akaratával szembeállítjuk saját akaratunkat, az ő szándékaival
szembeállítjuk saját elképzeléseinket, az ő törvényeivel szembeállítjuk
azt, amit mi tartunk jónak. Aztán egy idő után, lázadásunk után, a
bűnös élet kudarcai után megnyugszunk, visszatérünk hozzá, s belátjuk,
hogy Isten jót akar nekünk, szeret minket, s e visszatalálásnak
köszönhetően egyre bátrabban, egyre szabadabban mondjuk ki: Legyen meg
a te akaratod. Egyre inkább szükségét érezzük annak, hogy ne a magunk
feje után menjünk, hanem megismerjük Isten szándékait és az ő
szolgálatába állítsuk életünket. Természetesen ennek csak akkor van
értelme és akkor fogja megadni életünk boldogságát, ha nem
rabszolgaságnak tekintjük, hanem valóban szabadon fogadjuk el Isten
akaratát.
A mai evangéliumban Jézus egy példabeszédet mond az apáról és két
fiáról. Amikor az apa előadja kérését, az egyik fiú ugyan elutasította,
de aztán megbánta ezt és teljesítette, amit apja kért tőle. A másik fiú
nagyon készséges volt a szavak szintjén, de mégsem ment dolgozni, nem
tette meg, amit apja kért. A példázat tanulságát a hallgatóság is
rögtön felfogja. Amikor ugyanis Jézus azt kérdezi tőlük, hogy a két fiú
közül melyik teljesítette az apa akaratát, akkor egyértelműen azt
válaszolják, hogy az első.
Még az első fiú viselkedésénél is helyesebb, ha mind szavainkkal, mind
cselekedeteinkkel elfogadjuk Isten akaratát. Legyen ebben példaképünk
Jézus édesanyja, Szűz Mária. Amikor az angyal közli vele Isten tervét,
hogy ő legyen a Megváltó édesanyja, akkor készséggel válaszolja: "Íme
az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint!" (Lk 1,38).
Isten akaratának elfogadása nem az élet feladása, nem a szabadság
feladása, hanem teljes bizalom Isten iránt, ráhagyatkozás a
gondviselésre.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te
egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani:
Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton,
és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet
élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj,
és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve,
mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat.
Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel
szolgálhassak másoknak!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171001.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/