Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus a Jeruzsálemben rá váró szenvedésről és halálról
beszél apostolainak, akik nem értik ezeket a szavakat. Ő nagyon
céltudatosan halad szenvedésének városa felé, ahol küldetése
kereszthalálával beteljesedik, de övéi értetlenül fogadják kijelentéseit.
Főként azt nem érthetik, hogy ha Mesterük előre látja, hogy milyen sors
vár rá, azaz szenvedni fog és meg fog halni, akkor miért mennek mégis
Jeruzsálembe, miért nem próbálják elkerülni azt. Nem értik még, hogy a
szenvedés és a halál vállalása Jézus részéről szolgálat. Egyrészt a
mennyei Atyának tett szolgálat, akinek mindhalálig engedelmeskedik,
másrészt a mi megváltásunk, üdvösségünk érdekében vállalt szolgálat.
Az apostolok értetlenségét jól jelzi, hogy ezt követően versengés alakul
ki köztük. Arról vitatkoznak, ki a nagyobb közülük. Hatalomra, uralomra,
evilági dicsőségre vágyakoznak, és ez nem csak Jakabra és Jánosra
vonatkozik, akik kitüntetett helyre vágynak, hanem a többi tíz apostolra
is, akik nem akarnak lemaradni a dicsőségről, ezért beszállnak a
versengésbe. Ez jó alkalmat ad Jézusnak arra, hogy a szolgálatra, a
szolgálat szellemére nevelje őket. Krisztus szolgálatához hasonlóan a mi
szolgálatunk is legyen szabad! Gondoljunk mindig arra, hogy egyedül a
szenvedésen keresztül vezet út a feltámadás dicsőségébe.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel
végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne
fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem
oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen,
hanem öröm.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170315.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése