Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek)
testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott
előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér
lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal
beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt
lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította
be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam,
akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok
földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk,
megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor
szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről
lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg
az Emberfia a holtak közül fel nem támad!"
Mt 17,1-9
Elmélkedés:
A dicsőség fényében
Hétpettyes katicabogár téved a szobámba, csak akkor veszem észre, amikor
már leszállt az egyik virágra. Nem pihenni jött, sietősen mászik fel a
növény egyik szárán, a csúcsára érve toporzékol egy kicsit, majd megfordul
és lemászik. Egy másik levélre ugyanolyan sietősen kapaszkodik fel, de
onnan sincs tovább út, ezért ismét lefelé veszi az irányt. Próbálkozik még
néhányszor, aztán talán megunja, ezért kiterjeszti szárnyait és elröppen a
fény, az ablak felé. Közben elgondolkodom: vajon milyen érzés lehetett
neki, amikor először jött rá, hogy repülni is tud? A katicabogár nem
tekinti felesleges fáradozásnak, hogy fel és le mászik a fűszálakon és más
növényeken, mert bármelyikről tovaszállhat.
Nagyböjt második vasárnapján egy magaslatra hív minket az evangéliumi
történet, Jézus színeváltozásának jelenete. Lélekben csatlakozunk a három
kiválasztott apostolhoz, Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, hogy az Úr
vezetésével felmenjünk a hegyre. Életünk során sokszor megjárjuk ezt a
lelki magaslatot, eljutunk az Istennel való találkozás helyére,
megtapasztaljuk Isten közelségét és jelenlétét, de mindannyiszor le kell
jönnünk a hegyről, ahogyan a három apostol is lejött a színeváltozás után,
és miként a katicabogár is lemászik a növényen. De életünk során egyetlen
pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy „vannak szárnyaink." Ugyan
nem a magunk erejéből, hanem Istennek köszönhetően fogunk eljutni a
mennybe, de jó tudnunk, hogy nem kell a mélybe süllyednünk, nem fogunk
teljesen megsemmisülni, hanem Isten kegyelme felemel minket.
A színeváltozással az lehetett az Úr célja, hogy felragyogtassa isteni
dicsőségét a kiválasztott három apostolnak és megmutassa nekik, milyen
dicsőség vár rá és minden emberre a mennyországban. Az apostolok szemét
elkápráztatta a látomás, a dicsőségben ragyogó Krisztus látványa, de itt
most nem éreznek félelmet. Isten közvetlen jelenléte sok esetben félelmet
ébreszt az emberben, de jelen esetben nincs erről szó. Zavarodottak,
csodálkoznak, de nem rettegnek, hanem maradni szeretnének. Erre utal Péter
megjegyzése, miszerint jó nekik az isteni fényben tündöklő Jézus közelében
lenni, és szeretnék, ha ez az élmény tovább tartana. A csodálatos
színeváltozás azonban nem tart sokáig, vissza kell térniük a
mindennapokba, le kell jönniük a hegyről. Szívükben azonban ott őrzik az
élmény emlékét, és talán éppen ez fog nekik erőt adni Jézus kereszthalála
láttán.
Az esemény jelentős mozzanata az a titokzatos hang, amely a Jézust
körülvevő felhőből hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik. Őt hallgassátok!" Minden kétséget kizáróan ez a mennyei Atya
hangja, az ő tanúságtétele Jézusról, a Fiúistenről. Az Atya szavaiból
tudja meg Péter, Jakab és János, hogy ki valójában Jézus. A feltámadáskor
szintén az Atya fog cselekedni, a feltámasztással azt fogja igazolni, hogy
Jézus az ő szeretett Fia. A húsvét ünnepe az Isten-látás, a Feltámadottal
való személyes találkozás napja lesz számunkra, mert a feltámadt Krisztus
megmutatja isteni dicsőségének teljességét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Belátjuk, hogy nem elegendő színeváltozásod
szemlélése, nekünk is változnunk kell. A lelki újjászületés útján be kell
ismernünk, hogy bűnösök vagyunk, és szükségünk van a te segítségedre, hogy
megszabaduljunk a bűntől. A lelki megújulás útján el kell fogadnunk az
isteni megváltást. Ha a nagyböjti időszakot a bűnbánatra, a bűnbevallásra,
a szentgyónásra használjuk, akkor a böjti időszak végén jobban megértjük
és elfogadhatjuk, hogy kereszthalálod jelenti a megváltást. Hívj minket,
hogy veled legyünk a szenvedés napjaiban és feltámadásodnak is részesei
lehessünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170312.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése