2016. augusztus 7., vasárnap

[Evangelium] 2016-08-07

2016. augusztus 7. – Évközi 19. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát,
mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40

Elmélkedés:

Belső fény
A híres itáliai festő, Caravaggio művészetére jellemző, hogy alkotásain
mesterien és egyedien bánik a fényekkel és az árnyékokkal. Festményein
érdemes megfigyelni, hogy honnét jön a fény, amely a jelenet szereplőit, a
helyszínt vagy a tárgyakat megvilágítja. Jó példa erre a Máté meghívása, a
Pál megtérése, az Emmauszi vacsora, a Hitetlen Tamás vagy Péter apostol
keresztrefeszítése című művei, de más alkotásait is sorolhatnánk.
A fény teszi lehetővé, hogy lássuk a körülöttünk lévő világot. Azokat a
dolgokat látjuk, amelyeket megvilágít valamilyen fény. A teljes sötétben
elveszítjük tájékozódó képességünket, bizonytalanná válunk, mert nem
látunk semmit. A fény kívülről jön, ilyen a nap, a tűz, a lámpa fénye. Ez
a fény kívülről világítja meg a dolgokat, segítségével a tárgyak külső
formáját láthatjuk, de belsejükbe nem képes behatolni ez a fény. Emellett
van egy másik fény is, amelyet belső fénynek, belső ragyogásnak
nevezhetnénk. A hit fénye ez, amely által a dolgok mélyére, a láthatóak
mögé is bepillanthatunk. A belső fény rejtett dolgokat tár fel számunkra,
s bizony sokkal igazibbnak tűnik, mint a külső, mert az igazán lényegesre
világít rá. Ez a lelkünk és szívünk mélyéről előtörő fény, a hit fénye
teszi számunkra lehetővé, hogy észrevegyük Istent, aki után vágyakozunk.
Gondolkozzunk el a következőn: Látható-e a fény? Látjuk-e a világosságot?
Nem, a fény nem látható, magát a fényt nem láthatjuk, legfeljebb annak
forrását. Csak azt látjuk, amit a fény megvilágít. A fényt nem lehet
kezünkkel megfogni, nem lehet dobozba zárni, mert amikor becsukjuk a doboz
utolsó oldalát is, akkor kizártuk a fényt és a doboz belsejében sötét
lesz. S bár a fény megfoghatatlan, mégis létezik, ostobaság volna tagadni
létezését.
Isten is olyan, mint a fény. Ő maga láthatatlan, megfoghatatlan, de minden
láthatóvá válik jelenlétében. Alkotásaiban, szavában, tevékenységében
felismerhető. Ha rácsodálkozunk a természet szépségére, ha felismerjük az
isteni tanítás igazságát és ha felfedezzük az isteni gondviselés és
megváltás jeleit a világban, akkor mindezekből következtethetünk Isten
létezésére. Istent nem látjuk a testi szemünkkel, nem tudjuk megragadni
kezünkkel, mégis a teremtett világ rendjéből és az embert üdvözítő
tevékenységéből felismerhetjük őt, ostobaság volna kételkedni létezésében.
A mai evangéliumban Jézus ezt mondja: „Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen." Mi ez az égő gyertya? Gondolhatunk
az egyszerű világítóeszközre, de talán emellett jelképes is ez a gyertya.
Talán azt jelenti, hogy kapaszkodj bele Istenbe, mert ő világítja meg
számodra az életet, az élet értelmét! Ő mutatja meg fényével az utat, hogy
járni tudj, haladj előre, és ne a sötétben botorkálj. Ő ragyogtatja fel
előtted a mennyországot, amely végső célja minden embernek, aki Isten
teremtményének, Isten gyermekének tartja magát. Tedd Istent a te belső
fényeddé, hogy belőled ő sugározzon, és általa, az ő szemével láss
mindent! Szívd magadba Istent, aki éltető fény számodra! Fürödj meg
Istenben, a fényben, aki betölti testedet és lelkedet! Engedd, hogy
lelkeden ragyogjon Isten, s mindenki felismerje, hogy az ő gyermeke vagy!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját, de
biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket
készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak érdekében,
hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket szeretnénk
felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való találkozásra! Élj
bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a
remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk
kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk
jelenléted lángja!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160807.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum