(Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés:
A mai evangéliumi példabeszéd tíz szűzről szól, akik a vőlegény érkezésére
várnak. Az okosak azért visznek magukkal olajat lámpásaikhoz, mert
előrelátók és mindenre, még a késésre is felkészültek. A balgákból
hiányzik ez az előrelátás, szinte csak kötelességszerűen akarják
teljesíteni a minimumot, ami szerintük egy ilyen helyzetben elvárható. A
vőlegény késése valóban váratlan helyzetet teremt, de ez nem okoz
semmiféle gondot az okosak számára. A balgák viszont nem álltak készen a
megfelelő időben, ezért bezárult előttük a kapu, az ünneplés ezzel véget
is ért, pontosabban el sem kezdődött számukra.
A hagyományos értelmezés szerint Jézus a végső ítéletről, második
eljöveteléről tanít ebben a példabeszédben. A hasonlat semmiképpen sem
akar útbaigazítást adni azzal kapcsolatban, hogy mikor várható az Úr
érkezése, csupán figyelemfelhívás, hogy egyszer mindenképpen bekövetkezik.
Az emberiség egy része felkészülten várja ezt az újbóli eljövetelt, mások
viszont úgy élnek, mintha soha nem következne be.
A példázatot úgy is értelmezhetjük, hogy nem a végső ítéletre vonatkozik,
hanem arra, amikor az ember a feltámadás után találkozik Istennel. Az
emberi cselekedet, a felkészültség dönti el, hogy valaki bejuthat-e az
örök életre. Itt derül fény arra, hogy valaki bölcsen vagy balgán élt.
Boldogok leszünk, ha a mennybe juthatunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget! Add, hogy félrevezető emberi
szándékok ne zavarhassanak meg minket! Add, hogy e világ zűrzavarában
téged hirdethessünk az aggódóknak, téged, aki ma is megszólítasz minket:
ne féljetek!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160809.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése