Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21 – 19,1
Elmélkedés:
A testvéri figyelmeztetés, amiről a tegnapi napon olvastunk, az emberek
közötti kiengesztelődést szolgálja a keresztény közösségben. A
kiengesztelődés és a megbocsátás gondolatát folytatja a mai evangéliumi
részlet. Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki rendkívül nagy
összegű tartozását engedi el egyik szolgájának. A király nagylelkűsége
azonban nem érinti meg túlzottan a szolgát, aki bántalmazni kezdi azt a
szolgatársát, aki egészen kicsiny, az ő korábbi tartozásánál
összehasonlíthatatlanul kisebb összeggel tartozik neki, és követeli tőle
annak megadását. Kicsinyes és könyörtelen viselkedésén érthető módon
felháborodik a többi szolga, majd természetesen a király is, aki
visszavonja korábbi döntését, mégsem engedi el a szívtelen szolga
adósságát.
A példázat természetesen nem az adósságrendezés módjával kapcsolatban ad
útmutatást, hanem a megbocsátásról tanít, miként azt a bevezető kérdés és
a befejezés egyértelműen elárulja. Hányszor kell megbocsátanunk
embertársunknak? - kérdezi Péter apostol és tesszük fel mi is ugyanezt a
kérdést. Az Úr Jézus azt javasolja, hogy mindig gondoljunk Isten
nagylelkűségére, aki mindig megbocsát. Nem számolja vétkeinket, hanem újra
eltörli azokat a szentgyónásban. Az irgalmas és nagylelkű Istent kövessük,
amikor megbocsátunk embertársunknak. Tegyük ezt azért, nehogy kizárjuk
magunkat Isten irgalmából.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Fogadd el ó, isteni szeretet a kezemet, a lábamat, a nyelvemet, a
szememet, minden érzékszervemet, egész testemet, akaratomat,
emlékezetemet, értelmemet, vágyaimat, gondjaimat, szándékaimat és lelkem
minden rezdülését. Fogadd el, ó, Uram, minden órámat, minden percemet,
életem minden körülményét, egész belső és külső valómat.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160811.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése