Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés:
Emberré lett
Amíg az első három evangélista, azaz Máté, Márk és Lukács Jézus
születésének szép elbeszélésével kezdi írását, addig János, a negyedik
evangélium szerzője ugyanennek az eseménynek a hátterét világítja meg. A
mai szövegünk az ún. Ige-himnuszt tartalmazza, amely a Fiúisten
megtestesülését mondja el. Kissé elvont, jelképes kijelentések hangzanak
el arról, hogy miként lett emberré Isten Fia, Jézus Krisztus. Milyen
mondanivalót hordoz ez a rész?
Az első üzenet ez: velünk az Isten! Ez a karácsonyi örömhír, ez a
boldogságot és megnyugvást jelentő igazi örömhír az ember számára. Isten
nem a végtelen távolságokban él, hanem az emberért él, megtestesül,
emberré lesz, hogy közel kerüljön hozzánk, közvetlen közelről éreztesse
velünk szeretetét. Immár Jézus Krisztus személyében átélhetjük, hogy
velünk az Isten. Természetesen nem csak Jézus születésekor mutatkozik meg
ez, hanem az ő egész életében, főként halálában és feltámadásában. Erre
utal a János evangélista által leírt szövegben az elutasítás: „Az Ige az
igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden
embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte
fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be" (Jn 1,9-11). Isten
közösséget vállal velünk, emberekkel azáltal, hogy Jézus Krisztusban
velünk van.
A másik tanítás: Jézus Krisztus az Isten Fia. Az első három evangélium
Jézus születésekor az ő embertől való származására teszi a hangsúlyt.
Arra, hogy Jézus Mária fia, valóságos ember. János evangélista viszont azt
emeli ki, hogy Jézus az Istentől származik, valóságos Isten, Istennek a
Fia. Az evangélisták állításai ilyen módon kiegészítik egymást és
megtudhatjuk, hogy Jézus valóságos ember és valóságos Isten. Jézus egész
élete egyrészt azt igazolja, hogy egészen az emberért él, az emberekért
áldozza fel önmagát, másrészt egészen Istennek él, Istennek
engedelmeskedik s engedelmességével Istent dicsőíti meg. Élete tehát arra
ösztönöz minket, hogy mi is Istennek szenteljük és embertársaink
szolgálatába állítsuk életünket. Így valósulhat meg bennünk is Istennek az
emberrel kapcsolatos terve.
A harmadik lényeges üzenete a himnusznak, hogy Isten az ő Fiának, Jézus
Krisztusnak személyében újjáteremti az embert. Amikor pedig Jézus meghív
minket, hogy éljünk vele, éljünk a hitben, éljünk az ő szeretetében,
éljünk hozzá hasonlóan, akkor meghívást kapunk arra, hogy újjászülessünk.
A bibliai üzenet szerint, amint erről a Teremtés könyvében olvasunk, Isten
az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg. Istennek
köszönhetjük létünket, teremtmények maradunk, de Isten képmásai vagyunk.
Jézusról pedig azt kell mondanunk, hogy ő emberként Isten tökéletes
képmása, hasonmása, akit maga Isten állít elénk, hogy benne felismerjük,
milyenné kell válnunk. Jézus tehát megmutatja nekünk, miként válhatunk
Isten kedves gyermekeivé.
Isten meghív minket, hogy éljünk vele és Jézusban, az ő Fiában megmutatja
számunkra, hogy milyen engedelmességet vár. Szabadon, felelősségünk
tudatában válaszolhatunk hívására.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg
életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél.
Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is.
Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet!
Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj
örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk
az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-04
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150104.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése