Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra,
Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire
küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik
őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.
Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek
kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt
odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek."
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen
magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a
kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52
Elmélkedés:
A vizenjárás eseményét Márk evangélista azzal a szándékkal jegyzi le, hogy
Jézus istenségét igazolja. Aki ilyenre képes, azaz nem vonatkoznak rá a
természet törvényei, az valóban Isten.
Mai elmélkedésünkben mégse kifejezetten ezzel foglalkozzunk, hanem inkább
figyeljünk az erre adott emberi reakcióra, válaszra, vagyis az apostolok
viselkedésére. A víz tetején járó és el nem süllyedő Jézus látványa
rendkívül erős érzelmeket váltott ki a bárkában evező tanítványokból,
mégpedig nem csak néhányukból, hanem mindannyiukból. Először kísértetnek
vélik a különös alakot, majd kiabálni kezdenek félelmükben és rémület
tölti el őket. Miután Jézus megszólítja őket, elcsendesíti a szelet és
beszáll a bárkába, ők továbbra is „magukon kívül vannak a csodálkozástól"
(Mk 6,51), mert szívük érzéketlen. Ezeket az érzelmi megnyilvánulásokat
nem nevezhetjük pozitív válasznak arra, hogy Mesterük éppen isteni
hatalmát mutatja meg előttük. Pozitív reakciónak azt mondhatnánk, ha
megvallanák, hogy hisznek az Úr istenségében. Ugyanakkor természetesnek
kell tartanunk, hogy az Istennel való találkozás első pillanatban félelmet
válthat ki az emberből, amely később alakulhat át tiszteletté és
szeretetté. A kezdeti csodálkozást a későbbiekben a Jézusban való hit
válthatja fel.
Hogyan válaszolok arra, amikor megtapasztalom Isten közelségét,
jelenlétét? Elindulok-e Jézus jobb megismerésének útján, a lelki fejlődés
útján?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-09
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150109.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése