2014. december 28., vasárnap

[Evangelium] 2014-12-28

2014. december 28. – Vasárnap, a Szent Család: Jézus, Mária és József

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már,
napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen
érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett
és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A család marad
„Ez a ház börtön számomra. Alig várom már, hogy elköltözzek innen. Ha
egyszer végre elmegyek, soha többé nem jövök ide vissza." Ismerősek e
kijelentések? Honnan? Te mondtad őket kamaszkorodban? Vagy kamaszkorú
gyermeked szájából hallottad? Akár így, akár úgy áll a dolog, ismerős és
fájdalmas mondatok. A szülők elleni jogosnak vélt lázadásról és az
önállóság utáni valóban jogos vágyról szóló fájdalmas mondatok. Az otthon
biztos szeretetét megtagadó és az új, bizonytalan szeretetre vágyakozó
mondatok. Végeredményben a családot megtagadó szavak, amelyeket sajnos sok
esetben sietős pakolás és gyors elköltözés követ. Ugyanakkor
meggondolatlan és elhamarkodott szavak valaki szájából, aki hálátlanul
megfeledkezik arról, amit családjától kapott, s most felindultsága miatt
nem gondol arra, hogy pár év múlva a most becsapott ajtón fog kopogtatni,
mert családján kívül senki másra nem számíthat. S az egykor lázadó kamasz,
aki nyűgnek, terhesnek tekintette családi kapcsolatait, évek múltán
visszatalál a biztos ponthoz, a családhoz, az ő családjához, a szüleihez
és testvéreihez. Mert a barátok, haverok, ismerősök, internetes rajongók
jönnek-mennek, az idő múltával cserélődnek, de a család marad, a család
biztonsága, nyugalma, szeretete nem változik. Szóval, útnak lehet indulni,
el lehet menni otthonról dacos tékozló fiúként vagy lányként, el lehet
hagyni a családot, de ha egyszer végre hazatalálsz, akkor fogod igazán
tudni, mit jelent a családod.
A mai vasárnapon a Szent Családot ünnepeljük, Jézust, az ő édesanyját
Máriát, és Jézus nevelőapját Szent Józsefet. Egykor nekik is el kellett
hagyniuk otthonukat, de ennek hátterében nem kamaszkori lázadás állt. Ők
együtt menekültek az emberi gyűlölet és gyilkos szándék elől Egyiptom
földjére. A mindenható Isten gondoskodott arról, hogy menedéket találjanak
és biztonságban legyenek. Biztosak lehetünk abban, hogy a jó Isten
napjainkban is látja a családok és a családtagok mindennapi gondjait, és
látja azokat is, akik a család biztonságos és szeretetteljes légköre
nélkül kénytelenek felnőni, élni. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten
minden újszülött gyermek számára a saját családjában akar menedéket
biztosítani, ahol szülei gondoskodhatnak testi és lelki fejlődéséről. Az
apaság és az anyaság vállalása felelősséget feltételez a házastársak
részéről, akik gyermekük születése által válnak szülőkké, s ezzel új
feladat, új szolgálat, új felelősség hordozói lesznek. Egymás iránti
szeretetük kitárulkozik és beteljesedik gyermekük iránti szeretetükben.
Csak a szeretettel lehet mindent elviselni és ellenállni a családokat
fenyegető veszedelmeknek és a korszellem negatív hatásainak.
Az ünnep evangéliumában arról olvasunk, hogy Simeon és Anna örvendezve
fogadja a templomban a kis Jézust. Mindketten idős emberek. S lám, ez a
két idős személy, akik életük végéhez közelednek, mennyire örülnek,
ujjonganak egy új élet kezdetének. Örömük elsősorban Jézusnak, a
Megváltónak szól, ugyanakkor Jézusnak, az újszülöttnek is. Milyen jó
volna, ha e bölcs öregektől tanulva a fiatalok is ugyanilyen lelkesedéssel
fogadnák a gyermekáldást!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a
szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon.
Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a
gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet
adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok
megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az
Egyház minden segítséget megadjon, felmutatván a családi életközösség
igazi értékét.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-28
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum