2015. január 2., péntek

[Evangelium] 2015-01-02

2015. január 2. - Péntek

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Szent János apostol és evangélista gondolkodásában a Jézusba vetett hit és
e hitről való tanúságtétel szorosan összetartozik. Igaz ez az ő
személyére, hiszen evangéliumát éppen azzal a szándékkal írja meg, hogy
tanúságot tegyen, mint az események szemtanúja. És igaz ez írása több
alakjára, köztük Keresztelő Jánosra is, akinek tanúskodását a mai és a
holnapi evangéliumban olvassuk.
Az evangélista szerint a „zsidók" küldöttei jönnek Jánoshoz. Nem a népre
kell itt gondolnunk, hanem a vallási kérdésekben tekintélynek számító
elöljárókra, a főpapokra és a főtanács tagjaira. Keresztelő János pusztai
életmódja, a megtérés hirdetése és a bűnbánat jeleként való keresztelés
felkeltette érdeklődésüket, amelyet fokozott, hogy Jeruzsálemből és más
vidékekről nagy számú nép ment Jánoshoz. A korra jellemző fokozott
messiás-várás szülhette a vallási vezetők kérdését: „Ki vagy te?" (Jn
1,20). János kijelenti, hogy nem ő a messiás, majd az újabb kérdésre azt
válaszolja, hogy nem ő az eljövendő próféta. A küldöttek számára nem
elegendőek e negatív válaszok, mert tudják, hogy megbízóik ennél többre
kíváncsiak.
Ezután következik János tanúságtételének lényege, de ekkor már nem
önmagáról beszél, hanem arról, aki utána fog jönni, s aki már nem vízzel
fog keresztelni. Nem nevezi meg Jézust, de azt állítja róla, hogy nagyobb
nála, s már a nép körében áll. Ő tehát már ismeri, de a nép még nem
ismerte meg Jézust.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Úr! Te vagy példaképünk, rendezőnk és kormányzónk; te vagy
utunk, a te fényedre nyitó ajtónk. Te vagy az Igazságosság képe! Te vagy
csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk!
Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek, Halhatatlan,
Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, te vagy
boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk.
Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk meg. Ha megvalljuk nevedet, nem
veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk.
Ókeresztény ima

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-02
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150102.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum