Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés:
Szent János evangéliumának bevezetését, az ún. Ige-himnuszt olvassuk az
evangéliumban az esztendő utolsó napján. Ünnepélyes hangvételű, költői,
titokzatos, mélyértelmű, ugyanakkor kissé elvont a szöveg, amelyet nem
könnyű megérteni.
Az egykori írónak és a mindenkori olvasónak, azaz János evangélistának és
nekünk, ugyanaz a gondunk, ugyanazzal a nehézséggel küzdünk: hogyan tudjuk
véges emberi értelmünkkel felfogni a végtelen Istent? Hogyan ismerhetjük
meg a láthatatlan, de emberré lett s ezáltal láthatóvá vált Istent?
Időbeli létezésünk korlátai mennyire engedik az örökkévaló Isten
megismerését? A szövegrészletben szereplő fogalmak pontos magyarázatát
hagyjuk a szentírástudósokra! Javaslom, inkább a tartalomra és a
mondanivalóra figyeljünk!
Mit tudunk meg a megtestesült Igéről, Jézus Krisztusról? Azt, hogy
létezése örök, az örökkévaló Istentől származik. Ő a létezés, az élet
alapja. Ő az isteni világosság, bölcsesség és igazság, aki eljött az
emberek világába, hogy megvilágítson minket, bölcsességgel töltsön el
bennünket és az igazság útjára vezessen minden embert. Isten Jézus
Krisztusban kimondja, megmutatja önmagát, láthatóvá teszi magát előttünk.
Ha hiszünk benne, Isten gyermekei leszünk, s halálunk után örökre Istennel
élhetünk.
Törekszem-e arra, hogy az év minden napján Isten szeretetében éljek?
Törekszem-e arra, hogy az üdvösségre jussak?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké", legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya
áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az
szeretete által.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-31
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141231.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése