Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,1-20
Elmélkedés:
Gyermeknek lenni
A reneszánsz idők egyik legnagyobb festője, Domenico Ghirlandaio A
pásztorok imádása című festményére találok egy művészettörténeti könyvben.
A művész a korra jellemző módon nem csupán a háromkirályok érkezését
rögzíti nagyszabású alkotásán, hanem több, Jézus születéséhez kapcsolódó
eseményt is megjelenít. Így helyet kap Keresztelő János, az égből glóriát
éneklő angyalsereg, a Betlehem környéki pásztorok, a kép egyik részén
pedig a betlehemi gyermekgyilkosság jelenete látható, amint
felfegyverkezett katonák szaladnak a gyermeküket védelmező, menekíteni
igyekvő édesanyák után. A helyszín és az idő ismert számunkra. Betlehem,
2000 évvel ezelőtt. Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek
lenni. Rajtuk és a betlehemi kisdeden kívül a képen más gyermekek is
szerepelnek. Az előtérben két, rongyos ruhába öltözött, mezítlábas fiú
térdel a háromkirályok, illetve Keresztelő János mellett. Ők is az
újszülöttre figyelnek. Jelenlétük utalás a kép megalkotásának helyére és
idejére, a festmény ugyanis a firenzei árvaház számára készült a XV.
század vége felé. Az itáliai városok közti háborúk és a lakosságot
megtizedelő járványok ideje ez, az árván felnövő gyermekek kora. Ebben a
világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
A karácsonyi reggeli misére az utolsó pillanatban szalad be az egyik
minisztráns. A harangok már szólnak, sietve veszi magára az ünnepre
frissen mosott ruhát, elégedetten simítja végig, mintha csak annak örülne,
hogy eltakarja rongyolódó pulóverét. Kitalálja, hogy éppen azt szeretném
kérdezni, miért nem öltöztette fel édesanyja szebben az ünnepre, de már
nincs idő, megszólal a csengő és az orgona, indulunk. Sietve odahajol
hozzám és fülembe súgja: „Csak ezt a ruhát találtam, anya nem akart
elengedni." A helyszín és az idő: valahol Magyarországon, a harmadik
évezred elején, karácsony napján. Mire gondolhatnék másra? Ebben a
világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik meghozzák
a Betlehem környéki pásztoroknak az örömhírt a Megváltó születéséről.
Örömmel énekeltük az angyalokkal együtt a glóriát, örömmel fogadtuk a
jóakaratúaknak járó békességet. Most, a pásztorok miséjének evangéliumában
azzal folytatódik a történet, hogy a pásztorok örvendezve indulnak a hír
hallatán és megújuló öröm tölti el szívüket, amikor megtalálják a
Gyermeket, az Isten Fiát. Mi is örvendezünk, amikor megpillantjuk Mária
örömét, aki gyermeket hozott a világra, s látjuk Szent József szelíd
mosolyát, aki örül az Isten által előre mondottak beteljesedésének.
Örömünk tovább fokozódik, amikor az ünnepi misében a Fiúisten
megtestesülésének titka tárul fel előttünk, akinek megváltottságunkat
köszönhetjük. A karácsony az öröm ünnepe. Gyermekeknek, felnőtteknek és
időseknek egyaránt. Van okunk az örömre, mert velünk az Isten! Isten el
nem múló örömet ad nekünk ezen az ünnepen. Indulj, menj és mondd el egy
gyermeknek a karácsonyi örömhírt! Tedd ezt azért, hogy ő azt érezze, hogy
ebben a világban és ebben a korban jó gyermeknek lenni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi
világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk,
hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit
szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a
békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E
Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs
ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak
Fiadra!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-25
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141225.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése