Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66
Elmélkedés:
Az események sorát folytatva a mai napon Keresztelő János születésének
történetét olvassuk az evangéliumban. Mária távozása után kis idővel
Erzsébet megszüli fiát. Az evangélista rövid megjegyzése így hangzik:
„Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
Úr, és együtt örült vele mindenki" (Lk 1,58). Ne menjünk el szó nélkül a
kijelentés mellett!
Zakariás és Erzsébet ekkor már idősek voltak. Évek, évtizedek óta éltek
házasságban, de nem született gyermekük és ez sokak szemében szégyen volt.
Amikor házasságot kötöttek, bizonyára ők is azt tervezték, hogy
gyermekeknek fognak életet adni, szeretetben fogják őket felnevelni, s
gondoskodásukat majd azzal fogják gyermekeik meghálálni, hogy idős
korukban segítik őket, támaszkodhatnak rájuk. De az évek során nem
teljesült ez az álmuk, vágyuk. Most viszont sok évi várakozás után, amikor
már semmi reményük sem volt rá, mégis gyermekük születik. És ezt a
gyermeket Istennek köszönhetik. Ez a gyermek Isten áldása. Gyermekük az
irgalmas Isten ajándéka. Igaz mindez a gyermekre, Jánosra és minden
gyermekre. A gyermek születése hallatán mindenki örül, s a szülők örömét
növeli a rokonok és ismerősök öröme.
Jézus születésének ünnepéhez közeledve engedem-e, hogy Isten öröme
eltöltsön, egyre jobban betöltse szívemet?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Neked szenteljük magunkat, Urunk: fogadj el minket, igazság Istene, fogadd
el népedet, és töröld el minden bűnét; add, hogy becsületességben és
ártatlanságban éljen. Legyenek valamennyien választottak és szentek, s
kapjanak helyet angyalaid sorában!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-23
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141223.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése