2014. december 21., vasárnap

[Evangelium] 2014-12-21

2014. december 21. – Advent 4. vasárnapja

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária!
Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

A titok felfedezése
Az eset pannonhalmi gimnáziumi éveim idején történt. Osztályfőnökünk némán
tűrte, hogy egy fekete sállal bekössük szemét, majd néhány percen át
„vakon" vezessük a folyosókon. Immár 25 éve ebben az épületben élt bencés
szerzetesként, jól ismerte a lépcsőket és a folyosókat, csukott szemmel is
biztonsággal eljutott volna az épületegyüttes bármely részébe. A
szembekötősdire ugyan semmi szükség nem volt tehát, de ragaszkodtunk
hozzá, mert a titok, a meglepetés része volt. Többször megkérdezte, milyen
meglepetésre készülünk, de válaszként csak ennyit kapott: „Titok." Azt nem
kérdezte, hová tartunk, hiszen gondolatban követte az irányt, s amikor a
céltalannak tűnő bolyongás után végre megálltunk, magabiztosan jelentette
ki, hogy az ebédlőhöz érkeztünk. A terembe lépve levettük a kendőt
szeméről, s ebben a pillanatban diákok serege tapsviharral és
örömujjongással köszöntötte őt abból az alkalomból, hogy negyedszázada
lett a szerzetesközösség tagja. A meglepetés öröme sugárzott arcáról,
amikor szeme előtt megmutatkozott a titok.
A mai, negyedik adventi vasárnapon egy titok felfedésére gondolunk. Isten
évszázadokon keresztül vezette az emberiséget. A szemét nem kötötte be
senkinek, mert az ember amúgy is elhomályosította saját látását,
szívesebben bolyongott bűnei sötétségében, mintsem Isten világosságában
járjon. Szíve mélyén persze mindenki várta, hogy lehulljon szeméről a
lepel, amely eltakarta Isten titkát. Elsőként Mária, a názáreti leány
ismerhette meg a titkot, erről olvasunk a mai evangéliumban. Hozzá küldte
el Isten Gábor angyalt, hogy megismertesse vele a titkot, a megváltás
titkát, a megtestesülés titkát, Mária személyes hivatásának titkát. Ő
megismerve ezt a titkot elfogadja Isten akaratát, beleegyezik, hogy a
Megváltó anyja legyen. Kevéssel később Szent József az álmában kapott
látomása során ismeri meg ugyanezt a titkot (vö. Mt 1,18-25), majd
Erzsébet is tudomást szerez róla (vö. Lk 1,39-56). A betlehemi Gyermek
születése után sorra ismerik meg a titkot a pásztorok, a napkeleti bölcsek
és mások, majd évek múltán a galileai és júdeai nép, mindazok, akikhez
útja során eljutott Jézus. Mintegy két évezreddel később mi állunk a titok
előtt. Isten a mi szemünkről készül levenni a leplet, hogy felfedje
előttünk titkát, a szeretet titkát, az üdvösség titkát. Kétezer évvel
ezelőtt Isten emberré lett, emberként jött el a világba, s ezzel
megszüntette az ember és az Isten közti titokzatos távolságot. Láthatóvá
tette magát, felfedte önmaga titkát számunkra. Azóta is minden évben,
minden pillanatban eljön hozzánk. Csak az a kérdés, hogy észrevesszük-e
érkezését és jelenlétét. Az adventi időszak remélhetőleg felébresztette
bennünk a vágyat, hogy megismerjük Isten titkát. Ne veszítsük el
türelmünket az utolsó napokban! Várjuk elcsendesedve, hogy Isten hozzánk
lépjen, felfedje titkát, felfedje önmagát és megszülessen szívünkben.
Az adventi koszorún ma meggyújtjuk az utolsó, a negyedik gyertyát, az
isteni titok felfedésének lángját! Gondolj arra, hogy Isten hozzád lép,
megérint szeretetével. Most már ne menj tovább és ne félj! Eljött hozzád
Megváltód.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet
kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és
titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van, azt
az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint hivatottak
vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd fel előttünk a
szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd törekedjünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-21
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141221.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum