Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van
önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A
Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az
Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek,
feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és
elkárhoznak."
Jn 5,24-29
Elmélkedés:
Ellenség vagy testvér?
Háborús filmek gyakran visszatérő jelenete, amikor a megsebesült katona
segítségért kiált: „Szanitéc! Szanitéc!" Így hívja az orvost, az
egészségügyis katonát. A szanitéc a nem szűnő golyózáporban hamarosan
megérkezik, és elkezdi ellátni a sérültet. Fájdalomcsillapítót ad neki,
próbálja elállítani a vérzést, bekötözni a sebet, és gondoskodik arról,
hogy mihamarabb kivigyék bajtársát a tűzvonalból és komolyabb orvosi
ellátást kapjon. Néha hiábavaló az igyekezete, a sebesült a kezei között
meghal. A katonák mind tudják, hogy az ellenség a harcvonal túloldalán
van. A szanitéc szerint az ellenség ezen az oldalon van, számára a halál
az ellenség.
A kórházba megyek egy idős atyához látogatóba. Az emeletre felérve a
pultnál megkérdezem a nővért, melyik kórteremben találom őt. Alighogy
megmondja, a jelzőrendszer hirtelen villogni, sípolni kezd, és a nővér
azonnal elrohan az egyik beteghez, akinek talán leállt a szíve. Rohanását
látva a folyósón üldögélő betegek, hozzátartozók amúgy sem nyugodt
tekintete fokozódó ijedtséget, félelmet tükröz. Bemegyek az atya
szobájába. Csendesen szundikál, nem akarom felébreszteni. Közben a folyosó
megélénkül. Orvosok, nővérek sietnek a másik szobába, és egy kisebb gépet
is hoznak. Lám, nem kell ahhoz háború, hogy a halált ellenségnek
tekintsék. A zajra az atya felébred, beszélgetni kezdünk. Miközben a
szomszéd szobában küzdenek valakinek az életéért, az idős atya az életéről
mesél. Majd imádkozunk, megáldozik. Csendesen mondja: „Nyugodtan várom a
halál-testvért."
E történetek talán egy kis gondolkozásra késztetnek minket. Hogyan
tekintünk a halálra? Mint ellenségre? Vagy mint testvérre? Mint az élet
végére? Vagy mint egy új élet kezdetére? Azoknak a súlyos betegeknek,
akiknél a halál bekövetkezte hamarosan várható, szokták mondani:
„Próbálkozz megbarátkozni a halál gondolatával." A halállal, mint
ellenséggel, aligha lehet megbarátkozni, de ha hívő emberként testvérként
tekintünk rá, sikerül. Mert a hívő ember másként tekint a halálra, mint a
nem hívő. Hisz a feltámadásban, hisz az örök életben. Hiszi, hogy a
halállal csak a földi élete ér véget, de azonnal elkezdődik számára egy
új, soha véget nem érő élet.
A mai evangéliumban Jézus a következőket mondja: „Eljön az óra, amikor a
halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik
jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek,
feltámadnak és elkárhoznak" (Jn 5,28-29). E szavak vigasztalást jelentenek
a hívőknek, de félelemmel töltik el a nem hívőket, hiszen arról
tanúskodnak, hogy földi életünk cselekedetei határozzák meg azt, hogy a
feltámadás után mi lesz az örök sorsunk. Akik a földön Istennel éltek, az
örök életben is a közelében lesznek, részük lesz a tökéletes boldogságban.
Akik viszont életükben elfordultak Istentől az örök kárhozatban is nélküle
lesznek.
Segítsen bennünket a halál-testvérrel való megbarátkozásban, hogy az Atya
ölelésében otthonra, örök hazára, örök szeretetre találunk. Ajánljuk egész
életünket Istennek, hogy halálunk pillanatában őszintén tudjuk Krisztushoz
hasonlóan mondani: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet."
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! Hisszük, hogy a halál után minden ember fel fog támadni. Jó
vagy rossz cselekedeteink alapján az üdvösséget vagy a kárhozatot nyerjük
el. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy félünk a kárhozattól. Ébreszd fel
bennünk az üdvösség vágyát és mutasd meg, hogy mit kell tennünk érte!
Hisszük, hogy az üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a
szenvedés és a halál, megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme
ez, amelyben mi is részesülünk. Urunk, vezess minket az üdvösségre!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-02
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141102.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése