Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
Mt 5,1-12a
Elmélkedés:
A szentek világa
„A szenteknek megvan a saját országa, van saját ragyogásuk, vannak
diadalaik, van dicsőségük. Nincs szükségük sem földi, sem lelki hírnévre.
A hírnév semmit sem adhat számukra és elvenni sem tud tőlük semmit, nem
tudnak mit kezdeni vele. Isten és az angyalok látják őket, nem földi
emberek, nem kíváncsi lelkek. Isten elegendő az ő számukra" – írja Blaise
Pascal a Gondolatokban. Sok igazság van a francia természettudós és
vallásfilozófus szavaiban. Mielőtt azonban a szenteket egészen a földtől
elrugaszkodott embereknek gondolnánk, tegyük hozzá, hogy hús-vér emberek
voltak ők is, akik megküzdöttek emberi gyarlóságaikkal, átélték a lelki
sötétséget, s nem egyszer hitbeli kételyeik is támadtak. Ha olvasgatjuk a
szentek életét, szinte kivétel nélkül mindegyiknél találkozunk a lélek
sötét óráival.
Nem azzal a szándékkal állítom egymás mellé ma, mindenszentek ünnepén e
két oldalt, hogy a nekik kijáró dicsőség fényétől megfosszam és az emberi
gyarlóság mocsarába süllyesszem a szenteket, hanem azt szeretném
érzékeltetni, hogy mennyire hősies cselekedet volt részükről legyőzni
emberségükből fakadó hibáikat és minden erejükkel engedelmeskedni
Istennek. Az elmúlt évszázadokban többször úgy mutatták be a szenteket,
mintha nem is emberek lettek volna, hanem már földi életükben is
angyalokként viselkedtek. Ha ez így lett volna, akkor nem tudnánk követni
őket, nem lehetnének számunkra példaképek. Fel kell ismernünk, hogy Isten
kegyelme valóban különös módon működött bennük, de ez nem azt jelenti,
hogy bűnös emberi természetüket felülírta, megsemmisítette volna a
kegyelem, hanem azt, hogy együttműködtek a kegyelemmel. A túlzott
miszticizmus és a túlzott racionalizmus egyaránt helytelen szemüveg, amely
eltorzítja a szentek valódi személyiségét. A szentekben van bizonyos
titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, mégse
száműzhetjük emberségüket. De ne is rángassuk le őket az értelemre
hivatkozva a magunk szintjére, hanem tekintsük őket Isten küldötteinek s
életüket jelnek.
Milyen jó volna újra felfedezni a szentek világát. Milyen jó volna
megvizsgálni életútjukat, amely a földi létből a mennyei dicsőségbe
vezetett. Milyen jó volna életpéldájukból erőt merítve elindulni az
életszentség útján. A szenteket nem valamiféle emberi kiválóság jellemzi,
hanem abban az értelemben rendkívüliek, hogy Isten emeli ki őket az
emberek sorából. Isten bízza meg őket egy sajátos feladattal és ők
felismerve koruk kihívását, problémáját, amit a társadalom nem tud
kezelni, egész életüket a felismert hivatásuknak szentelik. Kivételes
jellemek ők, akiket Isten kiválasztott egy sajátos feladatra. A szent
vallásos ember, és éppen vallásosságában emelkedik ki a többiek közül. A
profán világban a rendkívüli képességekkel megáldott és a többiek közül
egy bizonyos területen messze kiemelkedő személyeket zseniknek nevezzük. A
szentek a vallásosságban zsenik. Zsenik, akik sokszor megelőzik korukat,
meglátnak olyan dolgokat, amit mások észre sem vesznek, s találnak olyan
megoldásokat, amire korábban senki sem gondolt. A szentek zsenik, Isten
megszállottjai, a szeretet elkötelezettjei, a hit bajnokai. Mi talán
elcsodálkozunk azon, hogy milyen utakat javasolnak számunkra a boldogság
eléréséhez. A szentek viszont zseniális módon felismerték, hogy ez a
boldogság egyetlen útja. Ragadjon minket magával az ő nagyszerű példájuk,
hogy az ég felé törekedjünk, ne álljunk meg a lelki tökéletesedés útján,
amíg el nem jutunk Istenhez, aki az örök boldogságot ígéri és adja nekünk.
A beszéd, a szóbeli tanítás minden korban kevés volt, s ez különösen igaz
a mai időkben. Az Isten által küldött szentek cselekedetei és szenvedései
azonban mindenkor lelkesítő erőként hatottak a hívőkre és meggyőző
tanúságtétel volt még a nem hívők számára is. Vegyük észre napjaink
szentjeit! És törekedjünk az életszentségre!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy
szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és
az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid
csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is
jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és
boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk
gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk, hogy
úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek
legyünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-01
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141101.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése