Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A
farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba
áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük."
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert
megtaláltam elveszett juhomat." Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs
szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem
gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg
nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a
szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat." Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Lk 15,1-10
Elmélkedés:
Emberi szemmel felelőtlennek tűnik, ha egy pásztor otthagyja a nyájat,
hogy egyetlen elveszett bárányt megkeressen. De csak a kívülálló számára!
Könnyen azt mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a többi
állatot, hiszen miközben ő keresi az egyet, távollétében farkasok
támadhatnak a nyájra. A jó pásztor számára azonban minden rábízott bárány
fontos. Határozott szándéka, hogy egyetlen bárány se vesszen el.
Ennyire végtelen Isten irgalma, aki mindenkit üdvözíteni akar és
mindenkinek megbocsát. Az irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az
elveszetteket, keressen bennünket, akik a bűneink tövisbokrában vergődünk,
vagy elgurult pénzként heverünk vétkeink porában. Isten elindul, hogy
megtaláljon minket, tékozló gyermekeit és visszavezessen házába.
Milyen mélységeket fedezünk fel az irgalomban? Aki irgalmas, annak nyitott
a szíve a másik ember nyomorúsága iránt. Szíve és lelke mélyéig átérzi a
másik baját, de nem csupán az együttérzés vagy a szánalom érzéséről van
itt szó, hanem a segítés szándékáról is. Az irgalmas személy tenni
szeretne valamit a másikért, ki akarja őt emelni rossz sorából, meg akarja
őt menteni. Az irgalmas ember nem képes a tétlenségre, azonnal indul és
segít.
Megvan-e bennem a belső érzékenység, hogy észrevegyem a másik ember baját?
Követem-e a sugallatot, amellyel Isten arra indít, hogy segítsek a
bajbajutottakon? Kész vagyok-e mindenkinek megbocsátani?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére. Engedd,
hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész
világmindenséget!
Boldog Kalkuttai Teréz
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-06
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141106.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése