Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj,
nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön
abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40
Elmélkedés:
Az evangéliumi példázatban szereplő szolgákat Jézus boldognak nevezi.
Egyrészt az Úrra való várakozás tölti el őket boldogsággal, amely
várakozás számukra bizonyára több mint egyszerű kötelességteljesítés.
Másodszor azért lehetnek boldogok az éber szolgák, mert feladatukat
teljesítették, s most jutalomra számíthatnak az Úrtól. Harmadszor pedig
azért boldogok, mert maga az Úr szolgál nekik.
Az Úr Jézussal való találkozás már előre boldogsággal tölt el minket, akik
annak tudatában élünk, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Tudjuk, hogy égi
jutalomra csak akkor számíthatunk, ha tiszta lélekkel várjuk a találkozás
napját.
A ma ünnepelt Szent Imrét fiatalon érte a halál. Az Úrral való találkozás
korán érte őt, mégsem mondhatjuk, hogy váratlanul vagy felkészületlenül.
Apjának, Szent István királynak voltak határozott elképzelései fia
jövőjéről, ezért is írta meg számára Intelmeit, amelyek segítik majd őt az
uralkodói teendőkben. Szent Imre hercegnek is lehettek tervei, hogyan
fogja majd apja munkáját, szolgálatát folytatni. Az apai és fiúi terveket
azonban felülírta Isten terve. Ennek köszönhetően úgy tekinthetünk Szent
Imrére, mint a magyar ifjúság védőszentjére. Tanulják meg tőle a fiatalok,
hogy életükben keressék azt a hivatást, amit Isten szán nekik és fogadják
el mindenben Isten szándékait.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek.
Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből,
bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle
nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy
készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el
magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete
legyen.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-05
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141105.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése