Zsoltár: Válasz: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
Előénekes: Ellenségeim meghátrálnak előttem, valahányszor hívlak téged. *
íme, tudom, Uram, hogy te vagy az én Istenem.
Hívek: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
E: Istenben remélek, akinek dicsérem szavát, * az Úrban remélek, akinek
dicsőítem beszédét.
Istenben bízom, nem félek, * ember mit árthat nékem?
H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
E: Teljesítem, Istenem, amit fogadtam néked, * bemutatom a dicséret
áldozatát,
mert megmentetted életemet a haláltól, † lábamat az elbukástól, * hogy
előtted járhassak az élők fényében.
H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
Zsolt 55,10-14
Szentlecke:
Testvéreim! Megkérdezhetné valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen
testtel jönnek majd elő?" Hát nem tudod, hogy amit elvetsz, nem kel
életre, hacsak előbb meg nem hal? A földbe sem a kész növényt veted el,
amely csak később fejlődik ki, hanem csupán a magot, például a búzaszemet
vagy más egyebet. így lesz a holtak feltámadásánál is:
Elvetik romlásra – feltámad romlatlanságban.
Elvetik dicstelenségben – feltámad dicsőségben.
Elvetik erőtlenségben – feltámad erőben.
Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel.
Ha van érzéki test, akkor lesz szellemi test is. Ezt mondja az írás is:
„Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető
lélekké.
De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután következik a szellemi.
Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való,
(mennyei). Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a
mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
Ezért, ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, úgy a mennyeinek az
alakját is magunkon fogjuk hordozni.
1Kor 15,35-37.41-49
Evangélium:
Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15
Elmélkedés:
Jézus újabb példabeszéddel hívja fel hallgatói figyelmét arra, hogy nem
elegendő senki számára, ha jó szívvel hallgatja szavait, hanem mindenkinek
életté kell váltania azt. A szívünket megérintő, megérinteni akaró isteni
szó útjába sokféle dolog állhat, ami megakadályozhatja, hogy termést,
eredményt hozzon életünkben. A gonosz lélek azért akarja kitépni
szívünkből e tanítást, hogy a legfontosabbat, az üdvösségünket akadályozza
meg. A mindennapi élet gondja könnyen elfordíthatja értelmünket, szívünket
az igazság tanításától, s arra kényszerít minket, hogy ne bízzunk Isten
ígéretében, ne bízzuk magunkat gondviselésére. Hulljon lelkünkben jó
talajra a tanítás, amely az örök élet igéjeként az üdvösségre vezető utat
mutatja meg nekünk!
A hasonlat szerint a bőséges termés elsősorban nem az emberi munkának,
hanem egyértelműen az isteni közreműködésnek köszönhető. A gyenge termést
ígérő, rosszul sikerült magvetés ellenére is bőséges a termés. Talán éppen
ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy az evangélium hirdetését végezzük. Az
igehirdetőt, aki isteni hívásra vállalkozik a magvetésre, azaz Isten
tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának
egy része hiábavaló. Ha igehirdetésünk emberi gyengeségünk miatt nem
sikerül a legfényesebben, nincs okunk aggodalomra, hiszen ha
kötelességünket teljesítettük, akkor számíthatunk az isteni
közreműködésre, amely biztosítani fogja, hogy munkánk eredményes legyen.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Oh áldott Szűz! Oh Magyarországnak kegyes Asszonya! Tekints a mi sok
fogyatkozásunkra: szánd meg a mi romlásunkat. Csaknem megholt akit te
szerettél; csaknem elfogyott a te országod nemes Asszonyunk. Azért állj
elő a te szent Fiadnál. Mondd azt néki: Fiam, az én országomban
megfogyatkozott az igazi hit; nincs igazság; nincs isteni félelem; nincs
ájtatosság benne. Vízzé vált az ő bora, nagyrészt tévelygésre fordult igaz
vallása; elpusztult szentegyháza; megromlott ereje; pogány rabságára adott
szabadsága. Elhiggyed, édes hazám, Magyarország, ha a Boldogasszony
tanácsát követed, és magadat megeszmélvén, abban eljársz, amit az ő Szent
Fia parancsol, foganatja lészen a Szűz könyörgésének.
Pázmány Péter
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140920.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése