Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok,
hívjátok segítségül, amíg közel van!
Hagyja el útját a gonosz,
és gondolatait a bűnös;
térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta,
Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr.
Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál,
az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.
Iz 55,6-9
Zsoltár: Válasz: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
Előénekes: Mindennap áldalak téged, * és dicsőítem nevedet örökkön-örökké.
Nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * nagyságát felfogni nem lehet.
Hívek: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
E: Irgalmas az Úr és kegyelmes, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
Az Úr mindenkihez jóságos, * és irgalmas minden művéhez.
H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
E: Igazságos az Úr minden útján, * és szent minden művében.
Közel az Úr azokhoz, akik őt hívják, * akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.
H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
Zsolt 144,2-3.8-9.17-18
Szentlecke:
Testvéreim! Nyíltan megmondom, hogy Krisztus most is, mint mindig,
megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen
számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha viszont tovább kell
élnem, az gyümölcsöző munkát jelent.
Nem tudom tehát, mit válasszak, mert mind a kettő vonz: Szeretnék
elköltözni, hogy Krisztussal legyek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy
értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Éljetek hát ti is
Krisztus evangéliumához méltóan!
Fil 1,20a-24.27a
Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a
Elmélkedés:
Isten szolgálatában
Az evangélium példabeszédét figyelmesen végigolvasva sokakban megszólal
egy hang: Ez igazságtalanság. Az egyik ember egész nap dolgozik, a másik
csak fél napot, a harmadik pedig alig egy órát, mégis mindenki ugyanannyi
bért kap a munkájáért. Ez igazságtalanság! Az indulatosabb természetűek
maguk is odaállnának a tiltakozó munkás mellé, öklükkel rácsapnának a
főnök asztalára és fennhangon magyaráznák igazukat a szőlősgazdának.
Megszólal bennük a vészcsengő, amit igazságérzetnek neveznek és hevesen
tiltakoznak. Mondhat akárki akármit, itt bizony igazságtalanság történt!
Próbáljunk lehiggadni! Gondoljuk át még egyszer a történteket. A
szőlősgazda reggel megállapodott a munkással, hogy egész napi munkájáért
egy dénárt fog kapni. Megkapta a fizetségét? Igen, hiánytalanul. Pontosan
annyit kapott, amire reggel óta számíthatott. Hol van akkor itt az
igazságtalanság? Most jön az ellenvélemény, a tiltakozás: De miért kapott
ugyanannyit, aki kevesebbet dolgozott? Neki kevesebb járna! Ezen a ponton
világosan kiderül, hogy nem az igazságérzet szólalt meg valójában, hanem
az irigység. Kár szépíteni a dolgot, ez irigység. Rosszul esik nekem, hogy
ő ugyanannyit kapott, mint én, pedig kevesebbet dolgozott. Én megkaptam
pontosan a fizetségemet, de a másiknak kevesebbet kellett volna adni. Ez
az irigység. Ne hivatkozzunk semmiféle igazságérzetre, mert ez egyszerűen
csak irigység.
Jézus példabeszéde arra figyelmeztet, hogy az irigység megmérgezi
életünket, tönkreteszi emberi kapcsolatainkat. Az irigységre való hajlam
ott lakik minden ember lelke mélyén. A gonosz lélek egyesekben könnyen
felébreszti, mások viszont elutasítják e kísértést. Nem véletlenül
soroljuk a hét főbűn közé. Az irigység mindig az összehasonlításból indul
ki, abból, hogy a másik emberhez mérem magam. Miért van neki több, mint
nekem? Miért nagyobb a háza, mint az enyém? Miért kap több fizetést, mint
én? Miért fog jobban az esze, mint az enyém? Miért ügyesebb, mint én? A
versenyszellem a sportban helyes, mert nagyobb teljesítményre ösztönöz, de
az élet sok más területén felesleges a versengés, mert irigységből fakad
vagy mert irigységet szül.
A példabeszéd magyarázatához a következőt is hozzá kell tenni. Isten a
szőlősgazda, aki meghív minden embert, hogy legyünk a munkásai, szolgáljuk
őt szeretettel. Fizetségünket előre megmondja: az örök élet, az üdvösség.
Ez az egy dénár. Ezt kapja mindenki, akár hosszabb, akár rövidebb ideig
szolgálja Istent. Az üdvösségnél kevesebbet Isten nem akar adni senkinek,
többet pedig elképzelni sem tudnánk, hiszen ez a legfőbb jó, amit
elérhetünk. Ezért viszont dolgoznunk kell, legalább egy keveset. A
példabeszéd szerint az egy dénár fizetséget azok kapják meg, akik legalább
egy órányit dolgoztak. A tétlenek, naplopók, henyélők és lusták, akik
egész nap ki sem mentek a piacra, hogy munkát keressenek, nem kapnak
fizetést. Akiben nincs meg a készség, a hajlandóság, hogy Isten
szolgálatába álljon, az ne kérjen, ne várjon tőle semmiféle jutalmat.
Befejezésül még egy gondolat: amikor igazságtalannak tartjuk a példabeszéd
végkimenetelét, gondoljunk arra, hogy mi is talán csak fél napot
dolgoztunk. A vértanúk, akik meghaltak hitükért, életüket egészen Istennek
szentelték, ők bizonyára elmondhatják, hogy végigdolgozták a teljes napot.
Mi legyünk szerények!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk! Te minden embert meghívsz szolgálatodra és megígéred nekünk az
örök üdvösséget. Segíts, hogy egész életünkben neked szolgáljunk, a te
nevednek szerezzünk dicsőséget. Szolgálatunkat szabadon vállaljuk és
irántad való szeretetből végezzük az üdvösség reményében. Légy hozzánk
igazságos és irgalmas! Segíts minket, hogy végső célunkat, az örök életet
mindig szem előtt tartsuk és szüntelenül törekedjünk feléd! Tartsd távol
tőlünk az irigységet, hogy örülni tudjunk annak, ha mások is az üdvösségre
jutnak!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140921.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése