2014. szeptember 15., hétfő

[Evangelium] 2014-09-15

2014. szeptember 15. – Hétfő

Testvéreim! Nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem
javatokra, hanem lelki károtokra szolgál. Azt hallottam ugyanis, hogy
amikor közösségbe gyűltök össze, szakadás van köztetek. Ezt részben el is
hiszem. A szakadásnak arra kell szolgálnia, hogy a megbízhatók kitűnjenek
köztetek.
Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, mert
étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza.
Egyesek szegényesen étkeznek, mások meg dőzsölnek. Hát nem tudtok otthon
enni és inni? Vagy Isten népét akarjátok megcsúfolni, amikor zavarba
hozzátok a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ebben nem
dicsérlek benneteket!
Én pontosan elmondtam nektek úgy, amint az Úrtól kaptam. Urunk Jézus azon
az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és
így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik!
Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"
A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az
újszövetség kelyhe az én véremben. Valahányszor isztok belőle, tegyétek
ezt az én emlékezetemre!"
Amikor ugyanis ezt a kenyeret eszitek és ebből a kehelyből isztok, az Úr
halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, testvéreim, ha egybegyűltök az
étkezésre, legyetek tekintettel egymásra!
1Kor 11,17-26.33

Zsoltár: Válasz: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
Előénekes: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, * fülemet azonban
megnyitottad.
Nem követeltél égő- és engesztelő áldozatot, * így szóltam akkor: „Íme,
eljövök."
Hívek: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
E: A könyvtekercsben rólam írva áll, * hogy akaratodat teljesítsem.
Erre vágyom, Istenem, * törvényed szívemet örömmel tölti el.
H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
E: Igazságodat hirdetem a nagy közösségben, * ajkam el nem hallgat, Uram,
jól tudod.
H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
E: Ujjongjanak és örvendjenek a téged keresők, † „Hatalmas az Úr!"
kiáltsák szüntelen, * akik várják üdvösségedet.
H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
Zsolt 39,7-10.17

Evangélium:
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" – akkor elmegy, ha a
másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!" – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak
szólok: „Tedd meg ezt!" – akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben."
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" (Lk 7,7) – mondja a pogány
százados Jézusnak. A katonatiszt önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel
szemben a zsidó elöljárók méltónak tartják őt arra, hogy Jézus
meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát
is ő építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg
szolgát, s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a
jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja
méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen
kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és a halált legyőző isteni
hatalmában.
Más csodák leírása alkalmával általában a csoda áll a történések
középpontjában. Jelen esetben sem a szolga betegségéről nem tudunk meg
többet, sem a gyógyulás mikéntjéről. Az evangélista egyértelműen a
százados hitét, alázatát akarja példaként elénk állítani. Mély hitét az
jelzi leginkább, hogy szerinte elég, ha Jézus „egy szót" szól, s már ennek
hatására bekövetkezhet a gyógyulás. Más esetekben Jézus közvetlen
kapcsolatba kerül a betegekkel, megérinti a beteg testrészt, ráteszi kezét
a betegre, ezen érintés által következik be a gyógyulás. A százados
szerint még erre sincs szükség, ő hisz abban, hogy az Úr egyetlen szava a
„távolból" is képes gyógyítani.
Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön? Én hogyan fejezem ki,
vallom meg hitemet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
megvalósul.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140915.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum