2014. szeptember 18., csütörtök

[Evangelium] 2014-09-18

2014. szeptember 18. – Csütörtök

Testvéreim! Figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot, amelyet hirdettem
nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek az
üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Különben hiába
lettetek volna hívőkké.
Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt
bűneinkért, az írás szerint; eltemették és harmadnap feltámadt, ismét az
írás szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre
több mint ötszáz testvérnek is megjelent. Ezek közül a legtöbben még
élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután megjelent Jakabnak, majd az
összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.
Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok között, s arra sem méltó, hogy
apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. De Isten
kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt
bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem
én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van.
Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek
hívőkké.
1Kor 15,1-11

Zsoltár: Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk!
Vagy: Alleluja
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jő, * mivel irgalma örökké
megmarad.
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
Nem halok meg, hanem élek, * és hirdetem az Úr nagy tetteit.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
E: Hálát adok néked, te vagy Istenem, * magasztallak, Istenem, téged.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
Zsolt 117,1-2.16ab-17.28

Evangélium:
Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy
ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő." Jézus akkor hozzá
fordult: „Simon, mondanék neked valamit." Az így válaszolt: „Mester,
beszélj!" „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral
tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte
tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" „Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el" – felelte Simon. „Helyesen ítéltél" –
válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod
ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez
viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem
adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött.
Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az
asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Az írástudók és a farizeusok Jézust a „vámosok és bűnösök barátjának"
tartják. Rossz szemmel nézik, hogy nem utasítja el a bűnösök közeledését.
Ennek példája a mai evangélium. A történetben egy Simon nevű személy a
vendéglátó, Jézus pedig a meghívott vendég. Minden rendben van addig, amíg
meg nem jelenik egy hívatlan vendég, a bűnös asszony. Ettől kezdve már nem
a vendéglátás a lényeges, hanem az asszony cselekedete határozza meg a
fejleményeket.
A Jézus iránti szeretet arra indítja az asszonyt, hogy megmossa lábát,
hajával megtörölje és illatos olajjal bekenje. Az asszony olyan kötelező
udvariassági cselekedetet tesz ezzel, amit a farizeus vendéglátóként
elmulasztott. Simon farizeus talán észre sem veszi saját mulasztását, s
talán nem is gondol arra, hogy megsértette a vendégszeretet előírásait.
Jogot tart arra, hogy ítéletet mondjon az asszony felett, de ugyanakkor
Jézus felett is, amiért megengedi e bűnösnek a közeledést. Az asszonyban
éppen az a Jézus iránti szeretet van meg, ami hiányzik a farizeusból. E
szeretet bűnbocsánatot jelent számára. Ezért magyarázza és dicséri meg az
Úr e szavakkal az asszony tettét: „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon
szeretett" (Lk 7,47).
Milyen érzés támad bennem Jézus szeretetét megtapasztalván? Milyen
cselekedetre indít engem Jézus szeretete? Indít-e bűnbánatra a Jézus
iránti szeretet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140918.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum