Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és
őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket
összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más
szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!"
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
„Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is
ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert
ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták:
„Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek,
és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és
a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk
beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának
tartotta.
Mt 21,33-43.45-46
Elmélkedés:
A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázatot az üdvösségtörténet
hasonlataként értelmezhetjük. Isten, a gazda az emberekre bízta a földet,
akik az ő küldötteit, a prófétákat sorban megölték. A végső időkben az
Atya saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el, akinek a sorsa szintén a halál
lett. Az Isten szándékával szembeszegülők, akiket a gyilkos szőlőmunkások
jelképeznek, elveszítik az Isten országát. Egy olyan új nép fogja azt
megkapni, akik elfogadják Istent életük Urának és engedelmeskednek neki.
Isten országát azok nyerhetik el, akik ehhez az új közösséghez tartoznak.
A példabeszéd egy lehetséges választ szemléltet. Szembe lehet fordulni a
gazda szolgáival. Sőt, szembe lehet fordulni a gazdával is. Igen, meg
lehet azt tenni, hogy az ember kezébe veszi a dolgok irányítását. De
mindennek vannak következményei, s talán éppen ezzel nem számoltak a
szőlőmunkások. A történetet olvasván teljes esztelenségnek tűnik
cselekedetük. Miért lenne a föld az övék, ha megölik az örököst? Ez teljes
képtelenség. Vagy talán arra számítottak, hogy a gazda vég nélkül eltűri
gonoszságukat? Talán abban reménykedtek, hogy elmarad a felelősségre
vonás? Hogyan juthattak erre az elvakultságra?
A nagyböjti idő jó alkalom számomra, hogy megvizsgáljam Istennel való
kapcsolatomat. Isten a gazda, én vagyok a szolga. Sok esztelenségtől
megóv, ha tudom a szereposztást, s nem akarok Isten helyébe lépni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és
konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így
egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140321.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése