Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám –
kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31
Elmélkedés:
Az evangélium szerinti gazdag embernek mindene megvolt, ami ezen a világon
boldoggá tehette, a szegény Lázárnak viszont csak a rosszból jutott.
Haláluk után fordul a kocka, a gazdag a pokol szenvedéseire jut, Lázár
pedig az örök boldogságra. A koldus Lázár nem egyszerűen szegénysége miatt
jutott a mennybe, hanem a földi életben türelemmel viselt szenvedéseiért.
A dúsgazdag ember sem egyszerűen azért jutott a kárhozatra, mert gazdag
volt, hanem azért, mert vagyonából nem segítette a rászorulót, tehát
elmulasztotta az irgalmasság gyakorlását.
A példabeszéd szereplői közül talán az „öt testvér" helyébe képzelhetjük
el leginkább önmagunkat. Hiszen a történet elsősorban az evilágon
maradottaknak, azaz nekünk szól. Nekünk kell döntenünk abban a kérdésben,
hogy vajon melyik példát követjük. A dúsgazdagét, aki ugyan jól él itt a
földön, de a túlvilágon gyötrelemben van része vagy Lázárét, aki a földi
szegénység és nélkülözés után részesül a menny boldogságában.
Nagyböjti jófeltételeinkhez éppúgy hozzátartozik az irgalmasság, a
szegények segítése, mint a böjt és az imádság. Ezek által szintén Istenhez
fordulunk, csak éppen embertársainkon keresztül. A példabeszédből
egyértelműen kiderül, hogy aki nem fordul szeretettel a nélkülözőhöz és
irgalom nélkül elfordítja arcát tőle, az nem számíthat arra, hogy Isten
irgalmasan fog őrá tekinteni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140320.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése