Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
Kortársainak hamis, kétszínű, a látszatra törekvő vallásosságát leplezi le
Jézus, aki az írástudók és farizeusok tanítását ugyan követendőnek tartja,
de cselekedeteiket nem, mert azok ellenkeznek szavaikkal. Mindeközben
nagyon kemény szavakat használ. De ugyanilyen határozottsággal szól
hozzánk is, ha engedünk a kétszínűség kísértésének. Sokan, amikor
felfedezik magukban e kétszínűséget, elhatározzák, hogy most aztán
megmutatják Istennek, hogy tudnak igazán vallásosak lenni. Istennek
tetszően fogok imádkozni és részt venni a misén – mondják. Vigyázat! Ezzel
már megint az ember kerülhet a középpontba és nem Krisztus!
A kétszínűség, a farizeusi lelkület ellenszere az alázat. Ezt ajánlja
nekünk Jézus nagyböjti utunkon. Az alázatos ember elkerüli az önhittséget,
nem próbálja önmagát és értékeit felnagyítani, hanem mindig a szerénységre
törekszik. Az alázatosság tehát először is azt jelenti, hogy más
emberekkel való viszonyomban nem akarok mások fölé kerekedni. Az
alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor elismerem Isten előtti
kicsinységemet, beismerem, hogy mindent Istennek köszönhetek. Az Isten
előtti alázat bűnösségem beismerését jelenti. De még ennél is mélyebb
értelmű Krisztus alázata, aki megváltásunk alázatos szolgája lett. Az ő
alázatosságát utánozva Isten felé fordulok és kérem: Istenem, fordítsd
felém arcodat!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a
mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő
szeretetünk által adj nekik békét és örömet.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140318.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése