Abban az időben Jézus tanított mindazokban a városokban és falvakban,
amelyeken áthaladt. Így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki
megkérdezte tőle: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:
Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak
majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg
kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor
azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti
bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon
tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok
egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor
Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában
látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról,
északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Így lesznek
az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Belépni a hit kapuján
Az evangéliumban az üdvösségre jutók számáról kérdezi valaki Jézust. Ő így
válaszol: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!" (Lk 13,24). Milyen kapura
gondol Jézus? A kérdésre maga az evangélium adja meg a választ. A Jézus
által említett kapun keresztül az Isten országába, a mennyországba, az
üdvösségre juthat az ember.
Törekvésről, de nem törtetésről beszél. És tülekedésről sincs szó, azaz
nem másokat félrelökve kell előrejutnunk. Minden igyekezetünkkel legyünk
azon, hogy bejussunk a mennybe. Az üdvösségre a mi Urunk szavai szerint
nem széles, hanem csak egy „szűk kapu" vezet, ami azt jelenti, hogy
feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a szükséges
erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget.
A szentévek alkalmával Rómában megnyitják a zarándokok számára a szent
kapukat a város négy legnagyobb bazilikájában, a vatikáni Szent
Péter-bazilikában, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a lateráni
Szent János-főszékesegyházban és a Szűzanya római szentélyében, a Santa
Maria Maggiore-bazilikában. A szent kapuk az egész jubileumi évben nyitva
állnak az Örök Városba érkező hívők előtt. Ezeken a kapukon át csak
belépni szabad az említett templomokba. A zarándokok ugyanis látogatásuk
befejeztével egy másik ajtón keresztül hagyhatják el a templomot, a szent
kapun át nem szabad távozniuk.
A Hit évében természetesen a hit kapuján kellene belépnünk. Már jócskán
túlvagyunk e tematikus év felén, de még mindig vannak olyanok, akik el sem
indultak e jelképes kapu felé, egyetlen lépést sem tettek, hogy a hitre
jussanak. Mások talán még nem vették észre, hogy a hit kapuja nyitva áll.
Lehajtott fejjel matatnak táskájukban, keresik a kulcsot, a belépőkártyát,
pedig fel kellene nézniük és azonnal észrevennék, hogy a kapu nyitva áll
előttük.
XVI. Benedek pápa A hit kapuja címet adta apostoli levelének, amelyben
2011. októberében meghirdette a Hit évét. Ennek kezdő sorai így hangzanak:
„A hit kapuja, amely bevezet minket az Istennel való életközösségre és
lehetővé teszi a belépést az Egyházba, mindig nyitva áll előttünk" (Porta
fidei 1.). E szavak összefoglalják nem csupán a Hit évének célját, hanem
magának a hitnek is a célját, tudniillik azt, hogy a hit az Istennel való
életközösség alapja és a hit vezeti el az embert az Egyház közösségébe.
A kereszténységben az a csodálatos, hogy a tanbeli hit, az elméleti hit és
a hit tartalma elválaszthatatlan az élettől. A keresztény ember aszerint
él, amiben hisz. Annak engedelmeskedik, akiben hisz, tudniillik Istennek.
Életével tesz tanúságot hitéről. A nem hívőket, a kívülállókat
valószínűleg nem a tanítás vagy az elmélet szépsége, annak tartalmi
gazdagsága fogja lenyűgözni, hanem a keresztények hit szerinti élete. Az
elismerésen túl ez fogja bennük felkelteni a vágyat, hogy elfogadják a
hitet és maguk is a hit szerint éljenek. Akkor nem csupán azt fogják
mondani, hogy „nézzétek, mennyire szeretik egymást" (Tertullianus), hanem
felébred bennük a közösséghez való csatlakozás vágya. Akkor nem csupán
befogadói lesznek a hitnek, hanem egy idő után annak hirdetőivé válnak.
A hit és az élet egységét a bűn rontja meg. A bűn elszakít Istentől,
megmérgezi a vele való szeretetkapcsolatot és elszakít az Egyháztól. A hit
szerinti élet, szentségi élet. Bűneim megvallásával (szentgyónás)
helyreáll az Istennel való szeretetközösség, a szentáldozáshoz járulás, az
Oltáriszentség vétele pedig jelzi, hogy teljes közösségbe vagyok az
Egyházzal. Segítsen bennünket Isten kegyelme, hogy hitünk és életünk
egységben legyen!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Az általad említett kapun keresztül az Isten
Országába, a mennyországba, az üdvösségre juthatunk. Segíts, hogy
szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol megadod a jónak jutalmát, s ahol
feltárulnak előttem Isten végtelen titkai: a szeretet titka, az irgalom
titka, a jóság titka, az élet titka. Te hívsz, te vársz engem a mennybe,
ahol örökre eltölt az isteni szeretet. Segíts nekem, hogy egész életemben
keressem azt a szűk ösvényt, amely menny felé vezet. Segíts, hogy
megtaláljam az örök élet kapuját és elnyerjem az üdvösséget! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130825.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése