Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35
Elmélkedés:
Jézus templomi bemutatásának eseményét olvashatjuk a mai evangéliumban.
Mária és József a jeruzsálemi templomba viszik a gyermek Jézust, hogy a
mózesi törvények előírását teljesítsék. Magát a templomi bemutatást az
evangélista csak röviden említi meg. Számára inkább az a fontos, hogy a
gyermek küldetéséről adjon tanítást. Itt lép a színre Simeon, aki a
templomi bemutatás alkalmával hálaadó imájában elmondja, hogy ki valójában
ez a gyermek. Az idős Simeon a Messiás eljövetelét váró nemzedékeket
képviseli, aki örvendezik annak, hogy Isten beteljesítette egykor tett
ígéretét. Most már nyugodtan várhat a halálra, mert láthatta a Messiást.
Simeon esetében is érdemes felfigyelnünk a hitre, mint a Megváltó
meglátásának feltételére. A Szentlélektől azt a kinyilatkoztatást kapta,
hogy nem fog meghalni addig, amíg nem láthatja az Úr Fölkentjét, azaz a
Messiást, és ő hitt ennek a kinyilatkoztatásnak. Simeon örvendező
szavaiból megtudjuk az újszülöttről, hogy az általa hozott szabadulás
(megváltás) mindenkinek szól, a választott népnek, a pogányoknak, minden
nemzetnek. Istent nem kiváltságosok láthatják meg, hanem mindenki.
Miként a betlehemi istállóhoz érkező pásztorok elbeszélése csodálkozást
váltott ki Máriából és Józsefből, ugyanúgy elcsodálkoznak Simeon szavain
is. Csodálkozásuk arra indíthat minket, hogy mi is elgondolkozzunk Isten
tervének megvalósulásán és rácsodálkozzunk arra, hogy Isten milyen nagy
ajándékot adott nekünk Fia, Jézus személyében.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad
nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s
ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121229.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése