Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának
rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a
papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a
tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a
templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent
Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem
szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás!
Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és
Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd
születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik,
sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat
megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe
előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket
az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
„Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem
az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25
Elmélkedés:
Keresztelő János születésének hírüladását egészen részletesen írja le
Szent Lukács evangélista, ezt olvashatjuk a mai evangéliumban. Zakariásnak
templomi szolgálatteljesítése közben jelent meg az Úr angyala. Ekkor tudja
meg az idős ember, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek gyermekük fog
születni. Emberileg talán érthető Zakariás kételkedése, könnyen találunk
magyarázatot hitetlenkedésére. Mindketten idősek már, nem reménykedhetnek
abban, hogy gyermekük fog születni. Abból a szempontból viszont
érthetetlen számunkra hitetlensége, hogy ha valamit az Isten angyala mond
neki, azt maga Isten mondja. Miért nem hitt Isten szavának? Mert nem
értette meg az Isten szándékát. Mert Isten szándékai nem fértek bele abba
a keretbe, amelyet ő hátralévő éveire elképzelt. Mert nem gondolta azt,
hogy Isten ott is tud új utat mutatni, új életet teremteni, ahol erre
emberileg már nincs remény. Zakariás jelet kér, hogy valóban igaz, amit az
angyal neki mond. A jelet megkapja, de az egyúttal büntetés is lesz
hitetlenségéért. Megnémul, és egészen addig nem tud beszélni, amíg a neki
mondottak valóban be nem teljesednek, s meg nem születik a gyermek.
Isten megváltó tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem
akadályozhatja és még csak nem is késleltetheti az üdvözítő jövetelét. Hát
nem volna akkor egyszerűbb belesimulni Isten akaratába? Nem volna
egyszerűbb hittel elfogadni Isten szándékait? A hitetlenség engem is
némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit megnyitja ajkaimat Isten
dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit
megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges.
A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121219.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése