Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28
Elmélkedés:
Az egykori zsidó vallási vezetők nem mentek személyesen Keresztelő
Jánoshoz, hanem szolgáikat küldték hozzá. Azért szeretnének tisztán látni
személyével kapcsolatban, mert hallottak arról, hogy tömegek mennek hozzá
a pusztába prófétai szavait hallgatni és megkeresztelkedni. Kezdeti
távolságtartásuk már előrevetíti, hogy miként fognak viszonyulni János
tevékenységéhez. „Ki vagy te?" (Jn 1,19) – hangzik a kérdés János felé,
aki tulajdonképpen nem is válaszol erre a kérdésre. Inkább arról kezd el
beszélni, akinek az előhírnöke. Önmagáról legfeljebb annyit árul el, hogy
milyen kapcsolatban áll a Messiással, az ő érkezését készíti elő. János
cselekedeteiben egyesek joggal fedezték fel a messiási idők jeleit. A
pusztában él, rendkívül egyszerű módon táplálkozik és öltözködik. De János
nyíltan megvallja, hogy nem ő a Messiás. Ki vagy te? Talán Illés vagy? A
próféta vagy?– hangzik ismételten a kérdés, de ő mindannyiszor nemmel
válaszol. Ezt követően János nagyon röviden a hamarosan megérkező Jézusról
beszél.
A keresztény tanúságtétel fontos elemére vezeti gondolatainkat János
tanúskodása. Ne értékeljük túl önmagunkat, feladatunkat, munkánkat!
Krisztushoz viszonyítsuk életünket! Róla beszéljünk! Hozzá vezessük a
keresőket! Az ő tanítását hirdessük az igazságra szomjazóknak! Életemnek
Krisztus a forrása. Életem őrá mutat, ő a viszonyítási pont. Azt, hogy ki
vagyok, egyedül az határozza meg, hogy milyen kapcsolatban vagyok
Jézussal. Ő alakítja személyiségemet, ő adja hitem növekedését. Jézus
éljen és növekedjen bennem!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szent Atyánk, tekints erre az emberiségre, amely az első lépéseket teszi
meg az új évezredben. Életére még erősen rányomja bélyegét a gyűlölet, az
erőszak, az elnyomás, de az igazságosság, az igazság és a kegyelem iránti
éhség még nem tűnt el sok ember szívéből, akik várják, hogy valaki elhozza
a megváltást, amelyet te Fiad, Jézus által vittél végbe.
Boldog II. János Pál pápa
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130102.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése