2011. február 21., hétfő

[Evangelium] 2011-02-21

2011. február 21. - Hétfő

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta,
hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük.
Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe
siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről
vitatkoztok velük?" Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester!
Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette.
Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait
csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki
belőle, de nem tudták."
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még
veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!" Erre
odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént
elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó
szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben
a bajban?" Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran
tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj
meg minket, és segíts rajtunk!" Jézus így felelt neki: „Ha valamit
tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!" Erre a fiú apja azonnal
felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!"
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a
szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek!
Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!" Erre
(a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással
kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is
jegyezték: „Meghalt!" Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette.
A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között
voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a
gonosz lelket?" Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet
kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel."
Mk 9,14-29


Elmélkedés:
A mai evangéliumi történetből is kiderül, hogy a hit mennyire fontos a
csodához. A tanítványok képtelenek meggyógyítani a gyermeket és ennek
Jézus szerint az az oka, hogy hitetlenek. Korábban már kaptak Jézustól
megbízást és képességet, hogy ördögöket űzzenek ki és sikereik is
voltak e területen. Most azonban mégsem tudnak eredményt elérni
hitetlenségük miatt. A felelősségre vonás tehát a tanítványoknak szól
elsősorban, de ugyanígy az egész nemzedéknek, amely nem hisz.
Ennek ellentétét képviseli a beteg fiú apja, aki kifejezi hitét, hogy
Jézus meg tudja gyógyítani a fiát. Úgy tűnik a történetből, hogy e
hitvallás szükséges volt a csodához, s e nélkül nem lett volna újra
egészséges a fiú. Ha mi, Jézus tanítványai teljes bizalommal és hittel
fordulunk kéréseinkkel Istenhez, akkor számíthatunk arra, hogy
megtapasztaljuk Isten jóságos közbeavatkozását.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett
világ felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk
lehetőséget, hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket
keressük, amelyek soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy
tekintetünket mindig az égre emeljük. Mulandó ez a föld, ez a világ:
add, hogy megértsük Igéd igazságát.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum