Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így
búcsúzott el tőlük:
"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell
támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek
megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő
nem tölt el benneteket a magasságból."
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta
őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők
leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53
Elmélkedés:
A menny felé
Néhány esztendővel ezelőtt egy katolikus iskolába hívtak lelkinapot
tartani a gyerekeknek. Többen is voltunk papok, s rám azt a feladatot
osztották, hogy néhány osztályban beszélgessek a gyerekkel a megadott
témáról. Nem hagyományos hittanóra volt ez, hanem egészen kötetlen
formában zajló beszélgetés, illetve játék. A gyerekek kihasználták a
lehetőséget és mindenféle érdekes kérdések záporoztak felém. Emlékszem,
hogy főleg azzal kapcsolatban tettek fel kérdéseket, hogy milyen lesz a
mennyország, hogyan fogunk oda eljutni, kik lesznek ott és mit fogunk
csinálni. A mennyországról alkotott gyermeki elképzelésekkel nem csak az
én arcomra csaltak mosolyt, hanem sokszor megnevettették velük egymást is
a diákok. Már éppen végéhez közeledett az egyik ilyen óra, amikor egy
kislány jelezte, hogy a szünetben ő még szeretne valamit kérdezni. Az
óravégi ima után a csengőszóra a tanulók kiviharzottak a folyosóra és az
udvarra, s a teremben csak az említett kislány maradt, akinek nevét
hirtelen támadt meglepődöttségem miatt elfelejtettem megkérdezni, ezért
most Eszternek nevezem őt. Az osztályfőnök a terem hátsó részéből odatolt
mellé egy kerekesszéket és segített neki átülni. Ekkor vettem csak észre,
hogy milyen komoly betegsége van Eszternek: mindkét lábára béna. Amikor
átvillant az agyamon, hogy az élet mily kemény próbára tette ezt a tízéves
kislányt, furcsa belső remegés fogott el. Féltem, hogy mit fog kérdezni.
És ő nem kímélt. Az Eszter szíve mélyéről feltörő kérdés a szívem mélyéig
hatolt: "A mennyben tudok majd járni?" Egyetlen pillanat alatt tört rám a
sírás. Hiába próbáltam volna visszatartani. Hulló könnyekkel bólogattam, s
elhaló hangon suttogtam, hogy igen, a mennyországban te is fogsz járni és
szaladni.
Ez a kis történet jutott eszembe Jézus mennybemenetelének mai ünnepe
kapcsán. Gyerekeket és felnőtteket egyaránt foglalkoztatnak a következő
kérdések: Hová távozott Jézus, amikor elment ebből a világból? Hol
található és milyen a mennyország? Mit fognak ott csinálni azok, akik
eljutnak oda? Miben különbözik a mennyországi élet a földitől?
Nehéz kérdések ezek, amelyekre abban az értelemben nem tudunk biztos
választ adni, hogy bárki is visszatért volna onnan a földi világba, s
elmondta volna nekünk, hogy milyen a menny. Keresztény hitünk, amely az
isteni kinyilatkoztatáson alapszik, azonban ad nekünk választ. Mit jelent
a mennybemenetel Jézus számára, s milyen biztató reményt jelent ez nekünk?
Emlékszünk rá, hogy Jézus Pilátus helytartó ítélőszéke előtt állva
kijelentette: "Az én országom nem ebből a világból való" (Jn 18,36). A
mennyei Atya küldötteként érkezett el emberi világunkba, itt a földön élt
és teljesítette küldetését, de feltámadását, megdicsőülését követően nem
maradhatott örökre ebben a világban, mert az ő igazi hazája, országa,
otthona nem a földi világ, hanem a mennyei. Távozásával a mennybe felhívja
figyelmünket arra, hogy a mi hazánk is mennyben van, ahogyan ezt Szent Pál
apostol tanította (vö.: Fil 3,20). Hazamenni, hazatérni mindig öröm! Csak
örömmel gondolhatunk arra, hogy Jézus visszatért a mennybe, s nem szabad
amiatt sajnálkoznunk, hogy elhagyott bennünket, magunkra hagyott minket,
hiszen ez valójában nem is igaz, mert a pünkösdkor érkező Szentlélek által
titokzatos módon velünk van. S örömmel gondoljunk arra is, hogy Jézus a
mennybe vár minket! Azt szeretné, hogy eljussunk hozzá, s örökre vele
éljünk a tökéletes boldogságban! Az új élet egészen más lesz, mint a
földi. A földi élet hiányosságait, gyengeségeit, esetlenségeit, fájdalmait
és szenvedéseit nem visszük magunkkal. Ott megkapjuk mindazt, ami
hiányzott a földön a boldogságunkhoz. Nem marad semmi abból, ami fájdalmat
okozott nekünk ezen a világon, hanem részünk lesz a tökéletes szeretetben.
Az igazi hazánk ott van és ott érezzük igazán otthon magunkat, ahol
szabadok vagyunk, ahol elfogadnak minket, s ahol szeretnek bennünket.
Mindez a földön csak részben tapasztalható meg, de a mennyben, ahová Jézus
távozott, tökéletes és teljes lesz. Érdemes mindannyiunknak törekednünk a
menny felé!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézusunk! Te harminchárom esztendőre otthonodként fogadtad el a
földi világot, az emberek világát, a mi világunkat. Ittléted a szeretet
helyévé tette a földet, s ennek köszönhetjük, hogy mi is otthonunknak
tekinthetjük földi életünk idejére. Küldetésedet befejezvén visszatértél
igazi hazádba, az Atya közelségébe, a mennybe, s ezzel megmutattad
számunkra, hogy evilági küldetésünket követően hová vársz bennünket.
Segíts minket, hogy életünk minden percében a mennyország, az üdvösség
felé törekedjünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése