2007. november 9., péntek

[Evangelium] 2007-11-09

2007. november 9. - Péntek, a Lateráni bazilik felszentelése

Abban az időben:
Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A
templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak,
valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és
kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is,
a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a
galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám
házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van:
"Emészt a házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket
teszed?" Jézus azt válaszolta: "Romboljátok le ezt a templomot, és én
három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: "Negyvenhat esztendeig
épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő azonban
testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak
eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22

Elmélkedés:

Jézus, a mennyei Atya Fiaként jogosan tartotta a jeruzsálemi templomot
saját otthonának. A kereskedők egyrészt azért háborodtak fel, mert kiűzte
őket megszokott és jó jövedelmet biztosító helyükről, másrészt azon is
megbotránkoztak, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát, hiszen nyíltan a
saját Atyja tulajdonaként beszél a templomról, amely hitük szerint az
egyetlen Isten lakóhelye.
A mennyei Atya gyermekeiként mi is jogosan tekintjük saját plébániánk
templomát, az Isten házát a mi otthonunknak. E házba Jézus egyrészt
vendégségbe hív minket, hogy saját Testét nyújtsa nekünk lelki ételként,
másrészt azt is szeretné, ha igazi otthonra lelnénk Isten házában, akinek
gyermekei vagyunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts
önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval
mindig egyesüljek!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum