2007. november 7., szerda

[Evangelium] 2007-11-07

2007. november 7. - Szerda

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk
fordult, és így szólt: "Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját,
feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem
lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így
követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar
építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e
miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést)
befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: "Ez az
ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni." Vagy, ha egy király
hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga
tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön
ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és
békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije
van, nem lehet az én tanítványom."
Lk 14,25-33

Elmélkedés:

A mai evangéliumban elhagzó jézusi szavak kifejezetten provokálnak minket.
El kell döntenünk, hogy kit szeretünk a legjobban, kiért akarunk élni?
Kinek a tanítványai vagyunk? Képesek vagyunk-e minden áldozatot meghozni,
hogy tanítványok lehessünk? Kinek szeretném odaadni az életemet?
A döntésben talán segítenek minket a következő kérdések: Ki szeret engem a
legjobban? Ki az, aki értem él? Ki a legjobb mester? Ki az, aki a
legnagyobb áldozatot is meghozta értem? Ki az, aki még az életét is
odaadta értem?
A nagy népsokaság létszáma hamar lecsökken és csak kevesen bizonyulnak
igazi tanítványnak. Érdemes lemondani minden evilági dologról, hogy ezen
kevesek közé szeretnék tartozhassak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örökkévaló Isten, jóságos Uram, te alkottad testünket a föld agyagából.
Jóságos Szeretet, miután megalkottad ezt a silány elemet, nagy kincset
helyeztél abba: a te képedre alkotott lelket. Örök Isten, te vagy a
mester, aki megsegítesz és újjáalkotsz. Törd hát szét testem edényét, s
alakítsd újjá tetszésed szerint.
Örökkévaló Atya, újból neked ajánlom fel életemet a te kedves jegyesedért,
az Egyházért. Szakítsd el testemet, ahányszor tetszik jóságodnak, s adj
vissza testemnek, mindig nagyobb fájdalommal az előbbinél. Csak láthassam
végre a megújhodását ennek a kedves jegyesnek, az Anyaszentegyháznak!
Sziénai Szent Katalin

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum