[Napi e-vangelium] 2018-04-22

2018. április 22. - Húsvét 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor
életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a
juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy
jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres
azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó
pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az
Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De
más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is
vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy
pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy
majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert
van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.
Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
Jn 10,11-18
Elmélkedés:
Az apostolok módján
Egyházunk minden esztendőben húsvét 4. vasárnapján a Papi és szerzetesi
hivatások világnapját tartja. Ezen a napon minden pap hálát ad Istennek
azért, hogy megkapta a papi hivatás ajándékát, és helyénvaló az is, ha
a hívek hálát adnak Istennek azért, hogy a papok személyében jó
pásztorokat küld az ő vezetésükre. A papság lényegét így is
megfogalmazhatjuk: Krisztust követni az apostolok módján. Nincs ugyan
személyes fizikai kapcsolat az Úrral, de van lelki kapcsolat. A pap azt
vállalja, hogy a maga korában Krisztust követi, mégpedig úgy, ahogyan
egykor az apostolok tették.
Ez a megfogalmazás azért helyes, mert benne rejlik, hogy minden ifjút
Krisztus hív meg az ő követésére és szolgálatára. Hogyan is történt
egykor ez a meghívás, kiválasztás? Ezt olvassuk Márk evangéliumában:
"Jézus fölment a hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. A
választottak csatlakoztak hozzá, tizenkettőt választott ki, hogy társai
legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az evangéliumot" (Mk 3,13-15).
Nem személyes ambícióból vagy buzgóságból született meg egykor az
apostoli testület, azaz nem a leendő apostolok jelentkeztek egy új
feladatra, mert úgy érezték, hogy többre is képesek, minthogy éveken
keresztül vándoroljanak mesterükkel. És arról sincs szó, hogy Jézus egy
toborzó beszédet tartott volna sok-sok tanítványának ismertetve, hogy
milyen új küldetést gondolt ki, aztán bárki szabadon jelentkezhetett,
aki erőt érzett magában. Jézus személyes kezdeményezése a meghívás és
ebben senki nem befolyásolhatja őt. Napjainkban is ugyanígy történik a
meghívás.
Abban az időben azért választotta ki az apostolokat, hogy "társai
legyenek." Az apostoli és a papi hivatás lényeges elemével találkozunk
itt. Jézus sok időt fordított arra, hogy a kiválasztottak megismerjék
személyét és elsajátítsák életmódját. Az volt a szándéka, hogy ő és az
általa kiválasztottak között közösség és barátság alakuljon ki. Soha
nem tekintett úgy tanítványaira, mintha szolgák lettek volna, nem várta
azt, hogy kiszolgálják. Barátainak tekintette őket, akikkel megosztotta
életét. Amikor valaki felismeri és elfogadja a papi hivatást, akkor
elkezdi tanulmányait a papnevelő intézetben. Ezek az évek olyanok
számára, mint az a három esztendő, amíg az apostolok együtt voltak
Jézussal. A papságra való felkészülés ezt jelenti: még jobban
megismerni és még jobban megszeretni Jézust.
A papságra készülő személynek az évek során egyre jobban magára kell
ölteni Krisztust, egész személyiségét át kell adnia az Úrnak.
Tudatosítani kell magában, hogy mindazok a szent cselekmények,
amelyeket végezni fog, azt Krisztus nevében teszi, aki meghívta őt,
hogy munkatársa legyen a kegyelem közvetítésében. Szolgálata csak akkor
lesz eredményes és lelkiekben gyümölcsöző, ha benne meglátják,
megtapasztalják a hívek az Úr jelenlétét.
Még egy dolgot meg kell említenünk, amit a papságra készülő fiatalnak
el kell sajátítania: Krisztust kell keresnie és látnia az emberekben. A
pap nap mint nap találkozik az emberekkel, a rábízott hívekkel, akikben
fel kell ismernie Krisztust. Szolgálatát akkor fogja igazi alázattal és
buzgósággal végezni, ha meglátja az emberekben az Urat és szeretettel
fordul feléjük.
Jézus egykor ezekre a dolgokra tanította apostolait, és ezeket kéri
azoktól is, akiket napjainkban hív a papi szolgálatra. Kérjük őt, hogy
hívjon és küldjön olyan fiatalokat, akik nagylelkűen ajánlják fel neki
önmagukat és életüket. Az apostolok meghívása jól bevált, hiszen
általuk és utódaik által él és növekszik immár kétezer esztendeje az
Egyház. Kérjük Jézust, hogy ma is hívjon olyanokat, akik az apostolok
módján követik őt.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Miként egykor kiválasztottad az
apostolokat és elküldted őket, hogy a te nevedben tanítsanak és
csodákat tegyenek, úgy napjainkban is hívj magadhoz fiatalokat, akik
téged és szeretetedet megismerve indulhatnak a világba. Küldj az
evangélium hirdetésére, valamint isteni titkaid és csodáid
közvetítésére papokat, akik életüket egészen neked szentelik! Add,
Urunk, hogy elfogadják és hűséggel teljesítsék hivatásukat mindazok,
akiket a papságra vagy a szerzetesi életre kiválasztasz. A te
szereteted alakítsa át szívüket, hogy képesek legyenek
embertestvéreiknek továbbadni a te jóságodat, irgalmadat és
szeretetedet!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180422.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/